Mit éreznétek ha megtudnátok apukátok súlyos beteg?

Nem tudod miért szereted az apádat aki nem bántott benneteket?

Remélem most viccelsz, mi vagy te, valami pszichopata?

Az érzés iszonyat rossz, de nem tudsz mit tenni. Nap mint nap szembesülök azzal, hogy egyik-másik kollégám, barátaink szülei súlyos betegek lesznek, és a gyerekeik (mi) tehetetlenül végignézzük a leépülésüket... (sajnos felgyógyulás igen ritkán szokott bekövetkezni súlyos betegségből, de azért előfordul ilyen is!)

Én 21 voltam mikor az apukám meghalt... Ő 54 volt.. Nagyon rossz volt végignézni, ahogy elmegy... :( Sok sok év eltelt már azóta. Az idő begyógyít, vagy enyhít minden fájdalmat egyébként.

A napokban beszéltük ismerősökkel pont, hogy ha megnézzük, milyen betegségek vannak a családjainkban, melyik felmenőnk miben szenved vagy halt meg, ha nagyon belegondolnánk, milyen géneket adhatunk tovább, félnénk gyereket vállalni.

Apám pár dolgot leszámítva családunk legegészségesebb tagjaihoz tartozik (a fogaival van gond, meg a gyomrával, amúgy kutya baja, és tele van energiával, most megy nyugdíjba, de nem egy "tipikus" lepukkant nyugdíjas), szóval meglepődnék, ha súlyos betegség derülne ki, amiről eddig nem tudtunk, de el kellene fogadni, nem roppannék bele, de lehet, hogy amint felmerülne a gyerekvállalás, csináltatnék egy alapos kivizsgálást, hogy mit örökíthetek esetleg, apám meg nyilván kezeltetné magát, van tucatnyi ismerőse, kapásból két orvos a családban.

A te eseted más, azok a dolgok valószínűleg az alkoholizmus következményei, szóval abban az esetben nem nagyon éreznék semmi extrát, max. azt, hogy "várható volt".