Szerintetek mi baja van tesom felesegenek velem? Elakar kuldeni.

Nah, nekem meg a nővérem pont ilyen, mint a te sógornőd.

Állandóan segítenek neki, körbeugrálják, és még neki sír a szája...

A testvéred felesége a leírtak alapján egy önző, hálátlan és manipulatív nő, aki elveszítette a realitásérzékét.

Édesanyád pedig felnőtt ember, neki kellene látnia és éreznie, hogy hol a határ aközött, hogy nagyszülőként segítek, amiben tudok, és aközött, hogy hagyom magam akár anyagilag, akár más téren kihasználni, és azok után, hogy havi több tíz ezer forinttal támogatok két felnőtt embert, mert úgy vállaltak gyereket, illetve úgy vettek adósságot a nyakukba, hogy nem képesek az ehhez szükséges anyagi hátteret biztosítani, és ráadásul ezek után ahelyett, hogy hálásak lennének, a menyem még engem szid, hibáztat, meg oktat ki arról, hogy mi is lenne a "nagyszülői kötelességem".

Te szerintem annyit tudnál tenni, hogy amikor a sógornőd veled konfrontálódik, vagy a füled hallatára szidja anyukádat, akkor - annak ellenére, hogy a leírtak alapján jogos az iránta érzett ellenszenved és indulatod - próbálod megőrizni a nyugalmadat, és a védekező magatartás helyett egyszerűen kérdezel.

Én például abban a helyzetben, amikor "anyu nem volt itthon, megjott a csaj a gyerekkel es elkezdett bogni anyu ferjenek hogy nekik semmire nincs penzuk stb... meg hogy anya a hibas mindenert", akkor nem azt mondtam volna, hogy fejezze be, hanem megkérdeztem volna, hogy szerinte miért ő a hibás.

Ha nekem mondta volna, hogy "takarodjak el itthonrol dolgozni, minek lakok meg itthon, mert csak viszem a penzt anyutol ami nekik jol jonne..", akkor megkérdeztem volna, hogy szerinte miért nekem kéne tanulás helyett dolgoznom 18 évesen, egy évvel az érettségi előtt azért, hogy az anyukám még több pénzzel járulhasson hozzá két felnőtt, munkaképes ember eltartásához.

Mindig kérdeznék, lehetőleg higgadtan, hogy maradjunk az indulatok helyett a tények talaján, és így próbálnám elérni, hogy kénytelen legyen szembesülni azzal, hogy mennyire torzul látja, illetve akarja beállítani a dolgokat.

Ami meg a nyári gyerekfelügyeletet illeti, a helyedben eldönteném, hogy mennyi az, amit szívesen vállalok, mert szeretem a picurt, és ezt egyértelműen tisztáznám jó előre, ha számítanak a segítségemre. Így is szívességet teszel nekik. Egy bölcsis korú kisgyerekre vigyázni eleve komoly felelősség, azt pedig nem várhatja senki, hogy a saját érdekeidet és céljaidat (pl. sikeres nyelvvizsga) feladd más kényelme érdekében.

Én azt csinálnám, hogy megmondom előre, hogy mennyit tudok és akarok vigyázni a picire. Ha előfordulna, hogy nem akkorra jönnek érte, amiben megállapodtunk, akkor szólnék, hogy a második ilyen után ne számítsanak rám többet. Ha pedig újra előfordulna, hogy tovább rám hagyják a kicsit, és emiatt nem tudnák a vizsgámra készülni, akkor mondanám, hogy sajnálom, de másnap már egyáltalán nem vállalom el a bébicsőszséget, időben gondoskodjanak más megoldásról.

Én meg nem mennék haza, (mert akkor nyilván megint otthagynának, kihasználva, hogy nem fogom a gyereket cserbenhagyni, ha ők nem jönnek meg érte időben), hanem a nyelviskola után beülnék délutánonként egy könyvtárba, ahol nyugodt körülmények között tudok tanulni, készülni a vizsgára.

Ha megfogadsz egy tanácsot, szerintem tényleg próbálj minél jobban a saját céljaidra koncentrálni, már csak azért is, hogy minél előtt önállósodni tudj, és elköltözhess otthonról, ha annyira negatív a légkör, mint írod, illetve azért is, mert ha a testvéredék ugyanezt az életmódot folytatják, illetve sikeresen manipulálják érzelmileg anyukádat azzal, hogy úgy állítják be, hogy ha egyszer tényleg az utcára kerülnek gyerekestül, az az ő hibája lesz, anyukád pedig nem akar vagy nem tud kiszállni abból, hogy tovább asszisztáljon ehhez azzal, hogy egyéb segítség mellett anyagilag is támogatja őket, akkor sajnos előfordulhat, hogy a te továbbtanulásodra sem tudnak majd annyi pénzt fordítani, és részben diákmunkából, esetleg diákhitelből kell finanszíroznod a tanulmányaidat és a megélhetésedet.