Nem tudok anyával őszintén beszélni?
Anya és köztem valami oknál fogva nem alakult ki az anya-lánya kapcsolat. Nem tudom hogy ennek mi lehet az oka, de nem tudok neki őszintén beszélni a gondolataimról, érzelmeimről. Pedig én nagyon szeretnék egy olyan anyukát akinek elmondhatok dolgokat. A barátnőm még a sulis pletykákat is elmondja az anyjának mintha a barátnője lenne :). Nagyon sokat sírtam amiatt hogy én még az egyszerű hétköznapi dolgokat sem tudom neki elmondani mert látom rajta hogy nem érdekli/nem ért vele egyet, de ezt már megszoktam az évek során és mostmár minden nap hazajövök, bemegyek a szobámba és nem mondok neki semmit. Mostanra odáig fajult a helyzet hogy nem mondom el anyának hogy gondok vannak a tanulássa és hogy ezt nem tudom egyedül megoldani.
Egyszer felhoztam neki, hogy úgy érzem nem mondhatok el neki mindent és emiatt nagyon megsértődött, mert szerinte csak én nem mondok el dolgokat és hogy ezen nekem kéne változtat. Hogyan tudnék ezen változtatni?
Az sem jó, ha barátnőnek tekinti a gyerek az anyját, a Katonaságnál is ezért szokás külön étkeztetni a tiszteket, ha nagyon baráti a viszony akkor a hierarchia bizony könnyen odalesz.
Marhára nem örülnék neki ha a gyerekem a haverjának tekintene.
Változtatni? egyszerűen, elkezded elmondani neki a dolgokat, kisebb, apróbb dolgokkal kezd, ha látod rajta az érdeklődést és a pro-aktivitást akkor később lehet komolyabb, komplexebb dolgokat is.
teljesen egyetertek az utolso valszoloval!!de kiemelnem ,hogy tenyleg fokozatosan kezdj kozeledni hozza ,mert ha keveset beszeltetek o is elvan szokva ettol az anya-lanya kapcsolattol
sok sikert szoritok neked!!!egyebkent a korod?
Én is így vagyok vele. Ráadásul az én anyukám elzárkózik minden "kellemetlenségtől", mármint ami neki az. Amihez nincs kedve azzal úgy van h jól van majd valamikor és soha nem jön össze.
Próbálj vele olyankor beszélni mikor olyan helyzetben van ami neki természetes. Én anyukámmal akkor szoktam beszélgetni amikor főz. Közben segítek neki és minden könnyebb.
Köszönöm az eddigi válaszokat! 15 éves vagyok. Olvasgattam ebben a témában kérdéseket és szerintem nem csak az én hibám ez a "kapcsolat", hiszen anya igazából soha nem mesélt nekem a kényes témákról mint például a menstruáció, vagy másodikos koromba megkérdeztem többször is tőle hogy hogy lesz a gyerek. Bár igazából tudtam mert a suliba nyilván megtudtam másoktól, de lelkiismeret furdalásom volt hogy nem anyától hallottam.
Ötödik válaszolónak: már sokszor próbáltam hogy odamentem hozzá főzés közbe, de már egy csomószor hogyha éppen elrontott valamit, pl.: megvágta magát akkor elkezdte hogy ez azért van mert egyfolytába beszélek.
Azért a gyerekem ne a haverom legyen, de alap, hogy segítek neki és figylek rá.
Az más kérdés, hog nem akarok gyereket szülni.
Kérdező:
A legfontosabb, hogy mond el őszintén az iskolai gondjaid.Hatalmas bajt úszhatsz így meg!Mond el, hogy sajnos korrepetálás kell,mert romlanak a jegyeid.
Én a sportot ajánlanám, hidd el jót tenne!Iskolán belül vagy kívül jelentkezhetnél.(röplabda,kosár,aerobic,v bármi amihez kedved van). Biztos anyukád is örülne.Legalább erről is tudnál már vele beszélgetni.
Szavak helyett,lehet tettek többet jelentenének.Házimunkát elvégezhetnéd hétvégén helyette, vagy kérd meg süssetek együtt,esetleg egy szál virágot néha csak úgy adhatnál neki, vagy olykor egy ölelést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!