Ha adódna egy jó lehetőség akkor meg vennéd a gyerekednek a házat? (bővebben lent)

Te miért írsz mindent külön, amit egyben kellene? Roppant idegesítő... "megvenni", "hozzáállás", "lakásvásárlás"... stb. Te imádod a szóközt nyomogatni, vagy mi?

Amúgy persze, hogy megvenném. Nem is értem, mi ebben a kérdés.

És mik voltak a negatív vélemények?

Talán nekünk nem jutott eszünkbe.

Gondolom, akik mondták, jobban ismernek titeket, mint mi itt :)

Talán a párral van a gond? Nem bíznak benne? Félnek, hogy lehúzza a gyereketeket? Van ennek alapja?

Ezek elég gonosz, irigy vélemények.

Szerintem ha van lehetőségetek, akkor segítsetek. Persze ezért ne verjétek magatokat adósságba. De ha megengedhetitek magatoknak, akkor miért ne segítenétek.

Nyilván az ember segít a gyerekének, ettől még nem lesz elkényeztetve.

Egy kérdés nem merült fel: örülnének e neki a gyerekek. Persze, ilyenkor mindenki azt mondja "ki az a hülye, aki nem örül egy ilyen segítségnek". Hát pl az, aki nem abban a városban akar élni, vagy nem kertes házban, vagy nem abban a házban, vagy egyszerűen csak még nem. Lehet, elsőre ez hülyeségnek tűnik, de láttam már jónéhány olyan esetet, amikor a szülők találtak egy nagyon jó ajánlatot, szívüket lelküket beletették, a gyerek meg nem merte megmondani, hogy ő nem ilyet akar.

Szóval azt mondom, hogy a gyerek örülne neki, akkor mindenféleképpen. Egyébként nem.

A kedves, jóindulatú, cseppet sem irigy emberek...

Szerintem van abban igazság, hogy az ember jobban megbecsüli azt, amiért megdolgozik, viszont egy pályakezdő fiatalnak (a legtöbbjének) induló tőke nélkül borzasztó nehéz lakáshoz jutni. Albérlet mellett az önrészt összespórolni, utána hiteltörlesztést fizetni, miközben már gyereket, családot tervez - nagyon jó végzettség és fizetés kell ahhoz, hogy ne okozzon hatalmas megterhelést. Ha te meg tudod ezt tenni a lányodnak, aki ráadásul beszáll a törlesztő fizetésébe, tehát megdolgozik valamennyire a kecóért, az áldás, sok szülő nem engedheti ezt meg magának. Nektek is jobb, nem kerülgetitek egymást és a gyerek párját otthon, akkor, amikor az ember már inkább nyugodtan élvezné az addigi munkája gyümölcsét.

Szerintem ne foglalkozz ezekkel a megjegyzésekkel. Lakáskasszát fizetek a gyerekeimnek, jelenleg ez a legtöbb, amit tehetek, azon kívül, hogy az egyetemi tanulmányaikat finanszírozom. Bár tehetnék többet, így sem lesz egyszerű elindulniuk, hitelt csak bizonyos ideig tartó munkaviszony után kaphatnak, mérnökként elképzelhető, hogy más városban fognak dolgozni, eltelik pár év, mire egzisztenciálisan úgy-ahogy egyenesbe jönnek.