Akiknek abortuszuk volt, előtte elmondták az apának? Szálljak szembe az anyámmal?

36. válaszadó vagyok.

Egy fontos dolgot kihagytam... ha jól látom,te legjobban azért félsz elmondani a barátodnak, mert anyukád megtiltotta,és félsz,hogy annyira megharagszik,hogy többet nem fog segíteni.Érthető is a félelmed,de van más megoldás is.

Miért kellene tudnia anyukádnak arról,hogy te elmondtad a barátodnak vagy sem?

Mondj el neki mindent,úgy ahogy leírtad ide, és beszéljétek meg,hogy anyud nem tudhat arról,hogy te szóltál neki is.

Itt nem azzal van a baj, hogy beavatta az anyjat, hanem azzal, hogy anyukaval karoltve hulyere veszik a gyerek apjat. Egyebkent pedig attol meg, hogy o gimnazista, ha ahhoz felnott, hogy kefeljen, akkor ahhoz is felnottnek kene lennie, hogy onalloan, masok megkerdezese nelkul rajojjon arra, hogy ilyen dolgokat nem titkolunk el az elelol, aki belenkcseszte azt a gyereket, ugyanis a gyerek pont annyira az apa-e is, mint az anyae is.

Egyebkent megjegyzem, en most egy evolucionak vagyok a tanuja, mert tobb olyan not is ismerek, aki totalisan hulyere veszi a parjat/ferjet es olyan szinten csinal hulyet a ferfibol a hata mogott, hogy mar hanyinger vegignezni. de en eddig azt hittem, hogy az a megkeseredett homouxorem-re (feleség) jellemző evolúciós vonás... De nem, mert ezek szerint ez a jellemző már a homoiuvenesstultuscunnus (fiatal hulye p.na) egyed fejlődésében is jelentkezik....

Tényleg ha egyszer is lesz gyereketek ki fog derülni, ha csak minimálisan érdekli mi van a terhesség körül tuti a kezébe kerül a kiskönyv.

Nem olvastam még végig a válaszokat de az az opció nem merült fel, hogy te nem akarod a gyereket,oké, de mi van ha a párod lehet szeretné és felnevelné nélküled is egyedül?

Szerintem nagyon helyesen érzed, hogy a barátodnak tudnia kell erről. Ha ilyen helyzetben lennék, mindent felülírna bennem az a tudat, hogy az a megfogant magzat nem az én gyerekem, hanem a mi gyerekünk, és az apának is épp úgy joga van tudni az igazságot, mint nekem. A védekezés is közös felelősségünk volt, mint ahogyan mind a ketten tisztában voltunk azzal is, hogy 100 %-ig megbízható fogamzásgátlás sajnos nem létezik.

Nyilván akárhogy döntötök a magzat sorsáról, a következmények nem egyformán érintenek benneteket, de ha ebben nem tudsz, vagy nem akarsz őszinte lenni a párodhoz, szerinted mégis miben számíthattok egymásra, és mennyit ér a kapcsolatotok?

El tudod képzelni, hogy mégis mit érezne, és hogyan hatna a kapcsolatotokra, ha később egyszer bármi módon megtudná, hogy egy ilyen jelentőségű dolgot eltitkoltál előle?

Ha esetleg nem egyformán gondolkoznátok arról, hogy mi legyen a baba sorsa, akkor magától értetődően ő lenne kénytelen elfogadni a te döntésedet, de szerintem ahhoz joga van, hogy tudjon arról, ami történik, és neked is jogod és szükséged lenne arra, hogy melletted legyen és érzelmileg támogasson téged ebben a helyzetben, amennyire tud.

Szerintem valószínűleg te is érzed, hogy örökké, vagy legalábbis a kapcsolatotok végéig nyomasztana téged a tudat, hogy elhallgattál egy ilyen horderejű dolgot a barátod elől.

Ez egy érdekes kérdés.. Alapból abortusz ellenes vagyok, mert úgy gondolom, hogy minden gyermeknek meg kell születnie, ugyanakkor úgy gondolom, hogy vannak esetek, amikor indokolt az abortusz. Ebbe most nem is mennék bele.

Mi úgy vagyunk a párommal, hogy még nem állunk rá készen, így ha becsúszna, és nem lehetne már mit csinálni, akkor abortusz. Nem tudom hogy bírnám ki, de muszáj lenne. Mindketten szeretnénk gyereket, de nem most még.

Volt egy ismerősöm, akinek a csaja abortusz után felhívta a csávót, hogy ,,Képzeld, fiad született volna, csak abortuszom volt". Képzelheted, hogy azóta az exe. Még nem volt meg a műtét, még nem veszett el semmi, még mindig javíthatsz a helyzeten. Anyud meg ne érdekeljen, ezt ketten csináltátok, így kettőtöké a felelősség az egészben.