Mennyire normális az, ha egy gyereket (kamaszt) ilyen mértékben kiszolgál az anyja?

11/11

Atyám Uram Isten! Erről beszélek. Az ilyen elkényeztetett gyerekből felnőtt korára egy nyámnyila here lesz belőle, ügyetlen béna, kreativitás nulla. Nem életerős jellem.

Alapvetően én sem voltam egy hú, de önálló kamasz, főleg mert leginkább a tanulásra koncentráltam, de ez már tényleg túlzás. Azért az nonszensz, hogy annyira az anyjától vár el mindent, hogy egy szelet kenyeret nem képes magának vágni és megkenni vajjal, a hűtőből kivenni a kívánt ételt, vagy egy tál ételt felmelegíteni...

(lehet, emiatt kapom majd az ívet, de én pl. a takarítást meg a cipőpucolást nem tartom annyira gáznak... abban az esetben, ha a gyerek ezt nem várja el... én sem takarítottam túl gyakran a szobámat, csak akkor, ha már zavart... mondjuk rohadt étel nem volt benne, az is igaz :D, azt meg magasról letojtam, hogy pucolva van-e a cipőm, hacsak nem volt nagyon piszkos vagy sáros... ami meg a 4-5 kaját illeti... ugyan nem egészséges, de ha tényleg csak azok ízlenek neki, akkor ebben a témában pont nem hunyó... inkább azt tartanám a gáznak, ha anyuka olyat főzne, amit csak az apával esznek meg, a srácnak meg nincs semmi főtt étel vagy akár mikrózható kaja otthon, ami ízlene).

Meg is furdeti estenkent? :D Ez nevetseges, komolyan.

Dedo. Aztan csodalkozik majd a "pici fiu", ha meg 40evesen is majd az anyjaval fog elni, mert egy no nem fogja ezt turni.

Apámat hasonlóképpen nevelték (más okok miatt, nagyanyám htb volt a 4 gyerekkel), öcsémet sem sokkal jobban. Amikor még öcsi otthon lakott, egyszer kiszaladtam valamiért hozzájuk. A két pasi sápadtan ténfergett a házban, kérdeztem, mi a gond. Mondták, hogy itt a kaja, amit anyám előző este, meló után főzött, de nem tudják megenni, mert nincs otthon kenyér és éhesek - ekkor délután 4 óra volt!!! Anyám 5 körül szokott hazaérni, őt várták, úgy, hogy kétsaroknyira volt tőlük egy kisbolt...Azt az üvöltést, amit akkor csaptam, azóta is szégyellem egy kicsit, mindenesetre öcsém biciklire ült, és elment kenyérért, így aztán nem haltak éhen a teli hűtő mellett a teremtés koronái...

Szerencsére öcsém egy talpraesett, határozott csajt vett nőül, azóta megtanulta, amit gyerekként kellett volna, jóatyám viszont most már haláláig úgy vár minden étkezést, hogy leül, és eléteszik (mellé reggel a vérnyomáscsökkentőt egy pohár vízzel, mert az is az asszony dolga...)

En mindennel kiszolgáltam a fiaimat, aztán külföldre kerültek tanulni, nem, nem lettek nyámnyilákok.Tanulás mellett dolgoztak és megtanultak fõzni,takaritani, vasalni, porszivózni stb.mondjam még?

Mégis az én gyerekeimet miért fogjam be, csinálják eleget nem?

Az anyukák ne legyenek már ennyire lusták.

Szólj neki, hogy régen, ha a 7 éves gyerek hazaért a falusi iskolából, beállt a szülei mellé a kukoricába kapálni.

Persze nem kell ezt visszahozni, de azért ad egy viszonyítási pontot...

#18-as: nem lustaság, ha egy anya beleneveli a gyerekébe a normális értékrendet, ti. hogy a mai családmodellben, ahol mindkét szülő dolgozik, a házimunkát is meg kell osztani. nekem több dolgom volt azzal, hogy a srácok mosogattak, teregettek időnként stb., eleinte újracsináltam mindent, amikor már lefeküdtek, mert az első próbálkozásaik nem voltak tökéletesek, de nem akartam azzal elvenni a kedvüket, hogy leszólom a munkájukat. Legközelebb újra megmutattam, mit hogyan jó csinálni, aztán egy idő után belejöttek.

Mellesleg én 3 gyereket nevelek egyedül 12 éve, úgy, hogy néha napi 10-12 órát dolgozom, többet tettem le az asztalra egymagam, mint sok házaspár közösen. Nehogy már engem nevezz lustának, mert nem cselédje, hanem felelős, és őket okosan szerető anyjuk vagyok a fiaimnak.