Kisgyermekes anyukák! Kíváncsi lennék, hogy nálatok a két év körüli gyermeketek hogyan mutatja/mutatta ki a szeretetét felétek? Kimutatja-e egyáltalán? Honnan tudj átok/tudtátok, hogy szeret?

"két év körüli"

:)

Egyik már beszélt 2 évesen.

De ugyan azt csinálta amit mi. Szeretgette a másikat. Érdeklődött.

Az én fiam is éppen olyan volt kicsinek, mint a kérdező kisfia. Sosem bújt, nem igazán lehetett megölelni, ő maga sem sűrűn kéredzkedett soha ölbe.

Ha pl elesett, és megsérült, akkor is hamar megvigasztalódott, nem hüppögött fél napokig az ölemben, és általában max. egy gyors ölelést kaphattam tőle, és már futott is tovább...

Nekem is sokszor esett rosszul, pláne látva a többi anyukát, meg kisgyereket, pl az oviban, amikor a kicsik repültek az anyjuk ölébe, míg az én fiam puszit is alig adott...

Már 7 éves, és változott, de nem sokat. Most már megtanulta kimutatni a szeretetét, de ma sem az a bújós, puszilkodós fajta. Közben született egy húga (most 3 éves), aki éppen az ő ellentéte, igazi, hízelkedős szeretetbomba. Tőle sokat tanult. :) És őhozzá képes odabújni a fiam is...

Mindkét gyereket ugyanúgy neveltük, tehát elmondható, hogy ez tényleg főként a személyiségükön múlik, hogy mennyire képesek kimutatni a szeretetüket. A fiam született harcos, egy önálló, határozott személyiség már pici kora óta. Talán éppen ezért kapta maga mellé a kishúgát, akit ő óv, véd, cserébe a kicsi szereti, és felnéz rá. :)

Nem vagyunk egyformák. A gyerekek sem azok...