Én semmit sem akarok az életben, csak lenni, és semmit sem csinálni?

A "csak levésnek" elég nagy gátja, ha nem tudsz enni, inni, ruhát venni, hogy ne fagyj meg.

Ui. nem fog anyu meg apu eltartani, etetni és fizetni a telószámládat, amíg te csak vagy.

Szörnyű, hogy a mai fiatalok ennyire életuntak, befeléforduló savanyúak! Nekünk, annak idején, 18 évesen, meg sem fordult a fejünkben a halál gondolata, pedig nekünk is kijárt a sok csalódásokból, úgy partner kapcsolatban, mint családi kapcsolatban! Mégsem gondoltunk soha arra, hogy na, itt a vége, ennyi volt, kampec! Bennünk volt egy boldog jövőkép, hogy lesz ez még jobb is, csak tenni kell érte, még akkor is ha, éppen akkor elég sz@r volt a kilátás! Minden ilyen életúntnak kijárna egy jól irányzott ébresztő pofon, egy fenékberúgás, hogy irány a négy fal közül ki a szabadba, itt a jó idő, hozzuk össze a csapatot, menjünk kiránulni, biciklizni, üzletelni, csajozni, pasizni, felásni a kertet, és ha nincs éppen semmi, akkor meg azon gondolkodni, mi van még, amit nem csináltunk?

Szóval, gondold azt, hogy innen a gép mellől átnyúlt hozzád valaki, oszt jól képen vágott, te meg észheztértél! :) De szerintem te ma nagyon le leszel pofozva, ha még többen olvassák ezt a baromságot tőled! :))

"Tehát én innentől kezdve nem csinálok semmit sem"

Ha mondjuk nem is eszel és nem is iszol, akkor elég hamar rövidre lehet zárni ezt a kérdést.

Ha nem múló kamaszkori világfájdalom, amit érzel, akkor szerintem érdemes lenne erről a szüleiddel beszélgetni, ha ők nem veszik észre, hogy valami komolyabb gond van veled.

Szerinted mi lehet az oka, hogy "minden tettvágy elhagyott" és nincsen motivációd az életre?