Van a szülőnek véleménynyilvánítási joga abban az esetben, ha a felnőtt, házas gyereke megcsalja a házastársát? Kérheti, hogy a "gyerek" rendezze az ügyeit?

Attól függ, hogy van-e már unokám tőlük vagy sem.

Ha lenne unokám, elbeszélgetnék a fiammal / lányommal, hogy nőjön fel, és kezelje felnőttként az ügyeit. Nézze a gyerek érdekeit, és járja a becsületes utat.

Ha úgy dönt, hogy a másikat válassza, tegye, de nem sunyin, hanem felvállalva választása következményeit. Ha pedig továbbra is a családdal maradna, akkor pedig ne járjon tévutakra.

Anyukám és a tesóm egy helyen dolgoztak. A tesómnak felesége és 4 éves gyereke volt abban az időben. A lényeg, hogy felbukkant egy fiatal kollegina, akivel igen csak alakulóban voltak a dolgok anyám szeme láttára. Na szóval jó dolog vagy nem jó dolog volt de anyukám szabályosan szétverte az induló románcot. Nagyon ügyesen, nem cirkusszal hanem fondorlatosan. A csajt felvilágosította, hogy van egy gyerek , ő nem fogja hagyni, hogy az unokáját más nevelje, ne is reménykedjen benne a csaj, ha szétveri a házasságot, soha nem fogja elfogadni a csajt. A tesómnak meg adta a lelkifröccsöket mikor ketten voltak. Nézze a családját, becsülje meg őket , ne akarja hogy más nevelje a gyönyörű szép lányát stb...

Sikerült anyukámnak a dolog. És talán tényleg nem lett belőle semmi. Talán ( mert 100% re nem lehet tudni)most normálisabban élnek, talán nem lépnek félre.

Anyukám nem tudott volna a menye szemébe nézni, ha asszisztált volna a történtekhez.

Én szülőként legfontosabbnak a gyermekem boldogságát tartom.

Ha látnám, hogy az új barátnővel boldogabb, nem bíztatnám a szakításra, inkább a válásra.

Ha megcsalás van, ott már régen nem működnek a dolgok. CSak a megszokás tarja egyben a családot. Jobb elválni.