Úgy érzem, hogy csak egy kötelesség vagyok az édesapámnak, illetve egy "végtermék" a volt házasságából. Mit tegyek?

18 éves lány vagyok aki jelenleg az apjával "él". A szüleim elváltak alig 1 éve, szóval még elég friss a dolog, még sem tudom feldolgozni a történteket. Édesanyámnak súlyos mentális problémái voltak mindig is, elvileg depresszió, gyógyszereket szedett rá, sőt volt, h be is feküdt különböző intézetekbe- sőt egészen fiatal kora óta tartósan nem dolgozott. Úgy érzem már ez megbélyegezte az én életemet is, mert valójában sosem foglalkozott velem, mindig a saját sebeit nyalogatta. Persze volt mit ennem, tiszta ruha stb.. Apukám ez alatt az idő alatt nagyon feszült volt(a munkahely miatt is). 20 év után után elváltak, most anyukám abban a városban lakik, ahova én gimnáziumba járok. Most fogok érettségizni, és egyetemre is megyek ha minden jól alakul, csak sajnos a teljesítőképességem közel sem olyan amilyennek lennie kellene. Faterom épp, h elvált anyukámtól, megismerkedett egy másik nővel aki kb.2 utcára lakik tőlem. Eleinte jó kapcsolatba voltam vele, de ez a viszony megromlott mostanra, azt hittem ő lesz az a felnőtt személy, akivel nagyjából megtudom beszélni a problémáimat és érzéseimet..vagy még tanácsot is adhat. Mivel elég visszahúzódó vagyok nem tudtam reagálni a közeledésére, így ő "lemondott rólam". Főz nekem is, de ennyi, plusz van saját lánya akivel foglalkozhat. Kollégista vagyok, ez idáig csak hétvégente voltam itthon, de minden szünetben éreztem, hogy magányos vagyok. Most már tulajdonképpen egyedül élek itt, apukám legtöbbször a "barátnőjénél" van, éjszakára jön haza. Többször is próbáltam már beszélgetni vele, de mindketten nehezen fejezzük ki az érzéseinket, és én már úgy érzem kiábrándultam belőle is meg édesanyámból is. Persze az is eszembe jut, h ez az önállósodás később még hasznomra lesz, de ezek mellett attól félek, hogy én is depressziós vagyok, ugyanis sok tünetet tapasztalok már magamon. Kb. minden percben más lányokhoz hasonlítom magam, önbizalom hiányom van, nem igazán érzem, hogy hiányoznék bárkinek is ha nem lennék.