Mikor mondtad utóljára édesanyádnak, hogy szereted?

Nem emlékszem, hogy valaha mondtam volna neki (35 éves vagyok). Pedig szeretem. De arra sem emlékszem, hogy ő mondta, pedig ő is szeret, a tetteiből egyértelmű. Soha nem volt nálunk divat, talán épp ezért a férjemnek sem tudom mondani, pedig őt is nagyon szeretem.

A 3 éves gyerekemnek (talán épp a fentiek miatt) minden nap elmondom. Ő is szokta mondani nekem.

Pár napja, mikor utoljára találkoztunk. Sokáig én sem mondtam felnőtt koromban, valahogy természetesnek tűnt, hogy tudja anélkül is, aztán egyszer valami nagy "békülés" után, amikor utólag belátta, hogy mennyire megbántott valamivel, bocsánatot kért, és meg tudtuk beszélni a dolgot, a végén búcsúzáskor mondtam neki, hogy szeretem.

Azóta meg valahogy jólesik mondani elköszönés és puszi után még ezt is.

Mi sem mondtuk soha, az egész családom "nem tud" beszélni az érzelmeiről.

aztán agydaganata lett.

Az utolsó stádiumban kisgyerek szinten volt, a viselkedése kb. mint egy részeg kisgyereké volt. Borzasztó volt így látni, de szerettem és akkor mondtam neki rengetegszer.

Az utolsó pár napon már csecsemő szinten volt testileg is, szellemileg is, tudtam, hogy napok vannak vissza és mondtam neki annyiszor, ahányszor nem sírtam el magam- hátha lesz egy tiszta másodperce és meghallja/megérti.