Mit tudnék tenni, hogy enyhítsem a fájdalmam? (hosszú lesz, bővebben lent)

Sajnálom, nem lehetett könnyű.

Azért félsz, mert folyton azt mondták, hogy nem viszed semmire, pedig van munkád, amit szeretsz és tovább is akarsz tanulni. Ezek nagyon jók. :) Az a lényeg, hogy szeresd, amit csinálsz, bárhol és bármi is legyen az.

Olyan emberekkel vedd körbe magad, akiktől pozitív visszajelzéseket kapsz.

Anyukad nem igazi anya, egy buta liba aki 20 evesen " megesett" es martirt csinalt önmagaból . Te meg erzekeny vagy , csendeske, pont mint a lanyom. Latod , okulj anyukad peldajabol es ne csinalj gyereket, föleg ne 20 evesen , mert nem soknak sikerul jó szulönek lenni, a gyerek meg artatlan, nem kerezkedik a vilagra , az anya szüli meg es emiatt mindenböl a legjobbat erdemli.

A nehezsegekek, penztelenseg, munkanelkuliseg, kilatastalansag sajnos kiszedi az állatot a legtöbb szulöböl , es ezeket az ember sose kalkulalja bele a gyerkvallalasba, tulajdonkeppen nem kalkulalnak egyaltalan, sajnos! Öszinten sajnallak, de a nehezen túlvagy... Nezz elöre!

Anyadnak meg epphogy a húgod nem hianyzott!

Annak szanatorium kell nem nagycsalad

Én is nagyon együttérzek veled, sajnos nekem is olyan anyukám volt, hogy én véletlenül csúsztam be neki a lehető legrosszabbkor, ezért mindenért engem hibáztatott, meg folyton rombolta az önbizalmam, hogy "életképtelen vagyok" és nem viszem semmire. Ütni fizikailag nem ütött, de a szavai annál inkább, és velem sem játszott, csak öcsémet szerette. Én is csöndes és zárkózott lettem, így ráadásul még az osztályban is ki voltam sokszor közösítve, nem hittem én sem magamban és féltem a világtól.

Most már 31 éves vagyok, és "innen" üzenem, hogy túl lehet ezt élni, túl lehet lendülni rajta. Egyetemen lett olyan baráti társaságom, akiktől annyi szeretetet kaptam, hogy lassan kezdtem elhinni, hogy ez a világ mégsem olyan rideg és gonosz.

Aztán szerencsére 6 éve találtam egy párt, akinek hatalmas a szíve és a türelme irántam, és sikerült lassan felolvasztania a félelmem és szorongásom.

Anyám is magába szállt mostanra kicsit, néha voltak őszinteségi rohamai, hogy utólag sajnálja, és tudja, mennyire "gonosz" tud lenni (őt idézem). Már nem haragszom rá, mert tudom, neki is szar volt akkor, azért volt velem ideges, mert a vérszerinti apám is otthagyta, meg nagyanyám is elfordult tőle, és a fősulis képzése is miattam félbeszakadt... Nem haragszom rá, de nem is felejtem el neki, mert ami hiba volt, az hiba volt, nem írom át a fejemben a múltat, nem szentelem őt fel. De nem mérgezem magam azzal, hogy folyton rágódjak rajta (csak azért mesélem ezt el, mert ez volt bennem a folyamata a gyógyulásnak, feldolgozásnak).

Persze a sebhelyek ott vannak, és még elő tudnak jönni néha a régi fájdalmak és bizonytalanságok, de nap min nap gyűjtöm a "lelki napsugarat", hogy ellensúlyozza és gyógyítsa.

Fontos, hogy tudatosítsd magadban, hogy nem te vagy a hibás, nem te vagy a borzalmas, csak egy csöndes, érzékeny lány, de értékes vagy. Sőt, pont az ilyen finom lelkű emberekkel tudják még jobban elhitetni, hogy ők a rosszak...

Tudom, hogy fáj, ami történt, de ha meg tudod tenni, tedd kicsit félre, mert a gyógyulás csak akkor jöhet el, ha nem rágódunk a múlton folyamatosan.

Ha egyszer kinyílsz majd, csodaszép lesz, lesz saját, boldog életed, a múlt meg múlt lesz :)

Nagyon szerencsés vagy, hogy van ez az ismerősnőd, szerintem is jobban anyukád ő neked,mint a vérszerinti.

A suli miatt ne aggódj annyira, inkább azt nézd, hogy itt az új lehetőség, új életet kezdeni, ahol tiszta lappal indulhatsz, ahol megélheted, hogy te is szeretnivaló vagy :) Erre gondolj, hogy szereti fognak téged, és ha már félig elhiszi az ember, a környezete is könnyebben vissza fogja ezt igazolni, mert a testbeszédünk, jeleink ezt fogják kiváltani az emberekből :)

Küldök egy virtuális ölelést! :)

8-as vagyok megint. Nagyon örülök, hogy segíthettem :D

Nagyon szuper, hogy már eddig is indult el változás, nem baj, ha egyelőre lassú, a tendencia a lényeg :) Aztán majd be fog ez gyorsulni :) Pont olyan a lelkünk, mint egy növény, akkor tudunk csak kinyílni, ha elég napfényt és vizet kapunk. Te eddig böjtön voltál, hogy úgy mondjam, de nem hervadtál még el, csak hibernálva voltál. De előtted az élet ;)