Valaki felnőtt/ebb tudna segíteni, mit csináljak ebben a helyzetben? Anyum és új pasija téma. Font0s lenne, nem tudom mit tehetnék.17L
A háttér a következő: Apukám elhunyt 3 évvel ezelőtt.Eléggé nehéz helyzetben maradtunk, vidéken élünk,míg élt belekezdtek egy mezőgazdasági projektbe ami csak ránk maradt.De elfogadtam,hogy az élet megy tovább,így segítek itthon amennyit tudok és suliban is helyt állok,hogy majd jó állásom legyen.
Láttam,hogy nem jó anyumnak egyedül,ezét kitaláltam,hogy segítek neki,de mostmár látom,hogy csak rosszabbat tettem.
Megtanítottam netezni és regisztráltattam társkeresőre.
Talált is valakit.
Itt jöttek a gondok.
Nagyon fura férfi.Már az elején furcsálltam,de próbáltam elfogadni hisz anyum döntése volt.Mikor jött ide párszor láttam,hogy nagyon komoly ember, furcsa,tanítói dumája van,büszke,csak neki lehet igaza típusú, néha-néha tanítói 'leckéket'foglal bele a beszédébe és a bibliából idéz.
Anyum elmondása szerint néha dúrván és érzéketlenül beszélt vele,pl nőnap előtt egy nappal azt írta neki,hogy nem kapott a városban virágot nőnapra neki.Mintha diktatórikus rendszerből jött volna.
Ez így ment egy darabig,én általában esténként elmentem a barátommal,hogy legyen kettesben, hisz legtöbbször csak kufircolni jött.
És ami a napokban volt az volt csak pont az i-re.
Az egész úgy kezdődött,hogy nagyszüleim disznót vágtak(akinem tudja,ez hagyományos dolog a faluban)és én ugye elmentem hozzájuk,megnéztem mit csináltak,de nem várták el tőlem soha,hogy én álljak neki ott disznót boncolni.Délután eljöttem,mert este koncertre készültünk a barátommal,már 2 hete terveztük.E nap ott volt ez a hapsi is.Majd másnap hallottam amint beszél anyummal és engem elkényeztetettnek nevez, azt mondja nem vagyok jól megnevelve és ez csak rosszabb lesz.Azt monda,hogy anyum meg kellett volna mondja nekem,hogy nem megyek semmi koncertre,mert a nagyszüleimnél ez és ez van és segítenem kell.Anyum nem értett vele egyet.Majd folytatta,hogy én egy 'álomvilágban'élek, nem tudom mi az élet és túl elvagyok kényeztetve.
Nagyon sértő volt ezt hallani és egyben dühítő is.Mégis hogy jön ő,hogy megmondja milyen vagyok,és kioktassa anyumat és nagyszüleimet hogy miért vagyok így nevelve,holott neki 40 évesen nincs családja és nem is volt-már látom,hogy okkal.Kb összesen 10 mondatot váltottunk egymással,szerintem ebből semmi sem szűrhető le,pláne nem az,hogy nem élek a földön, mert szerintem eléggé tudom már milyen...
Azonnal kitöröltem az ismerőseim közül Facebookról, és mikor ezt észrevette anyum nagyon felháborodott,hogy mégis miért, és tegyem vissza azonnal.
Nem mondott okot,csak fenyegetett,hogy ezután nem engem a barátommal se sehova és le nem száll a témáról.
Én nem akarom azt az embert látni, nem akarok ismerőse lenni se sehol,de anyummal most emiatt összetűzésbe kerültünk.
Nem akarom,hogy ez az ember befolyásolja őt.
Mit tegyek?:(
Szerintem anyukád nagyon magányos volt az elmúlt időszakban, és most boldog, hogy valaki mellette van. Csak ebben a nagy boldogságban nem veszi észre, hogy nagyon rossz embert választott. Lehet attól fél, hogy nem találna mást, és majd egyedül öregszik meg....stb.
A leírásod alapján nekem az jön le, hogy tényleg eléggé szeret uralkodni, és elég aljas módon kezdte el, hogy ellened próbálja hangolni anyukádat. Aztán ha ez sikerül, máshol is próbálja majd átvenni az irányítást, és végleg befurakodik hozzátok.
Abszolút megértem az aggodalmadat, és a helyedben nem venném vissza az ismerőseim közé.
Nem tudom, hogy mi lenne a jó stratégia, ha nyíltan próbálnál szembeszállni vele, szerintem csak rontanál a helyzeten.
Beszélgess minél többet anyukáddal, próbáld kipuhatolni, hogy mégis mit szeret ebben az emberben, aztán valahogy apránként próbáld meg felnyitni a szemét. Sok apró jel árulkodik arról, hogy valaki milyen ember, csak ezt nem mindenki veszi észre, vagy nem akarja észrevenni.
Mondd el neki, hogy örülsz, ha társa van, azért regisztráltad, hogy találjon valakit és boldog legyen, de ha nem jön be az első választás, még mindig vannak rengetegen, akik jobban illenek hozzá. Nem kell benne ragadni az első rossz kapcsolatban. Mert ez rossz, akkor lenne jó, ha ti hárman békében és boldogan ellennétek.
Lehet, hogy egy kicsit megcsappant az önbizalma, és örül, hogy talált valakit, és azért ragaszkodik hozzá, mert fél, hogy egyedül marad.
Próbáld meg apránként ráébreszteni arra, hogy egy ideális párkapcsolatban nem kell túl nagy áldozatokat hozni a másikért, és az nem ideális párkapcsolat, ahol valaki ellenséges a partnere gyerekével, és nem pedig megismerni0, elfogadni akarja.
Esetleg tegyél fel itt egy kérdést, hogy ki az aki nagyon jól kijön a nevelőapjával, mitől ilyen jó a viszony, és mutasd meg a válaszokat anyukádnak.
Vagy tegyél fel kérdést arra vonatkozóan, hogy kinek tette tönkre az életét, családjával való jó kapcsolatát egy rossz társ. Mások története lehet,hogy egy kicsit felnyitná a szemét.
Szerintem lassú és nehéz munka lesz leépíteni a pasit, de látszik rajtad, hogy szereted anyukádat és nem féltékenységből szeretnéd eltüntetni az életetekből. Teljesen megértem az érveidet.
Hú, nagyon szépen köszönöm a többi választ is!
Nagyon rendesek vagytok,hogy időt szakítottatok rá és tanácsokat adtatok!
Most már kicsit bátrabb vagyok, hisz látom,hogy más szerint se normális a helyzet,és nem én látom rosszul a dolgokat.
10-es válaszoló,nagyon sajnálom,hogy veled ez történt,remélem minél hamarabb rendeződnek a dolgaid!
És igen,igazatok van, anyum hosszú ideig volt egyedül,és most hogy van valakije szerintem fél,hogy nem kapna másat.Pedig saját szememmel láttam, hogy sokan udvaroltak neki,szimpatikus emberek, mégis ez a férfi elcsavarta a fejét valahogyan.Talán az is közrejátszott,hogy nem lakik annyyira messze és ő is ilyen dolgokkal foglalkozik mint mi.Pedig anyum sokszor panaszkodott,hogy milyen lekezelően beszélt vele,vagy azt mondta miután volt itt,hogy sajnálja a benzit amivel eljön 60km-t meg ilyenek..ilyenkor eléggé megsértődik de aztán rendeződik...s ilyenkor is mondogattam neki,hogy nem becsüli meg őt,mit keres még mellette de mintha a falnak beszélnék.
A másik helyzet az,hogy legtöbbször nem is lehet vele higgadtan beszélni, azt hiszem valami hormonzavarok miatt nagyon sokszor ideges,néha leordítja a fejem minden apróságért. Lassan úgy érzem semmi értelme sincs annak amit teszek,soha nem jó semmi.
Még egy évet itt kell lehúznom,aztán jön az egyetem másik városban ha minden jól megy, már csak ebben bízok, de addig van még másfél év kb nem tudom hogy bírjam ki,ha most az egyetlen szülőm és közém állt egy idegen és ő is ellenem van?
Lehet beszélnem kell a nagyszüleimmel, csak nagyon nehéz megállnom sírás nélkül :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!