Mit tehet a gondozó szülő, mikor jár el jól a kk. gyermekei érdekében? Ha javaslatot tesz a több száz km-re elvált különélő szülő, hogy ne kellejen a "jog" miatt ingáznia kk. gyermekeknek.

Mi az a kk ????

Nem igazán értem a kérdést? Mit tehet az egyik szülő aki messze lakik, hogy ne kelljen utaznia láthatási időben a gyerekeihez? Semmit. Ha látni akarja a gyerekeit akkor utazzon. Vagy költözzön közelebb hozzájuk.

Gondolom kiskorú akar lenni a kk.

Szerintem se keressen kifogásokat hanem menjen értük amikor kell. Ha anyagilag sok akkor lehet fele fele utat megbeszélni talán, ha jó a kapcsolat valamennyire. A gyerekeket nem szokta zavarni az utazás nagyon ,ez elég gyenge kifogás

Nagyon hivatalos "szagú" a kérdésfeltevésed, ami számomra feltételezi azt, hogy ahol már ilyen módon kell a másik, különélő szülővel kommunikálni, ott bizony gondok vannak az egymás közti megbeszéléssel, kompromisszumkészséggel.

Válaszolok is neked először a jog oldaláról, aztán máshogyan.

1. A hatályos jogszabályok értelmében annak a szülőnek kötelessége a láthatás kapcsán felmerülő utazási költség megfizetése, aki elköltözött a korábbi közös gyermeknevelés szinteréül szolgáló lakcímről. Ha ez a fél a különálló szülő, akkor bizony fizesse az útiköltséget, ha a gyermeket nevelő fél a gyermekkel együtt, akkor jog szerint neki kellene a másik számára megtéríteni a legolcsóbb utazás (tömegközlekedés) indokolt költségeit.

2. Ez a válaszom inkább az emberi oldalát közelíti meg a dolognak és hidd el tapasztalatból írok elvált szülőként, gyermekét egyedül nevelő anyaként. Nagyon nehéz korrekt, normális viszonyt ápolni a gyermek érdekében a volt férjjel, de azt hiszem ez az egyetlen, valóban a kicsi érdekeit szolgáló megoldás, nem a jogszabályok bújása. Nálunk a volt férj külföldre költözött, így a láthatásra vonatkozó bírósági ítélet nem is tartható még a legnagyobb jóindulattal sem- hiszen két hetente egyszerűen nem lehet sem időben, sem költségekben hazalátogatni. Mi ezt meg tudtuk beszélni és megállapodtunk valami másban. Amíg mindketten be tudjuk tartani a megállapodásunkat, addig nincs baj és addig a közös gyerekünk is ennek hasznát látja.

Volt már olyan eset, hogy amiatt halasztott volna 1-2-3 hetet, hogy pont nem tudott volna már jegyet venni azon a szokásos áron, amibe kerül a Magyarországra utazás. Én akkor felajánlottam, hogy ok, akkor megelőlegezem számára és legközelebb úgy jöjjön, hogy a gyereknek hoz ebből a pénzből valami megbeszélt ajándékot, amit úgyis megvennék a közeljövőben (pl. egy hátizsák vagy bukósisak vagy kisroller vagy sportfelszerelés vagy hasonló).

Nem azért, mert én olyan gazdag vagyok, hanem mert tudtam, hogy a gyerekünk várja a találkozást és ha ennek 10 ezer forint akadálya van, azt könnyebb így megoldani, mint magyarázkodni a gyereknek egy olyan körülményről, amit még nem ért meg feltétlenül.

Nálunk az útiköltség nem 10 eFt-os tétel, így van, hogy nem nagyon lehget előre hónapokkal hajszál pontosan beosztani a láthatást- ha van egy akciós időszak, akkor jön, ha önnepek következnek, akkor 2* drágább minden stb. Kell a rugalmasság a gyereket nevelő szülő részéről is- nálunk még az is belefér, hogy több napra jön természetesen és nálunk alszik az apuka- hiszen ez a gyerek érdeke- ekkor ők együtt vannak pár napot, közös programot csinálnak stb.- én meg kicsit háttérbe húzódok.

Természetesen nem játszunk boldog közös családot, de nem is ez a cél.

Az az ötletet én nem támogatnám, hogy kicsi (mondjuk 14 év alatti) gyermek egyedül utazgasson akár országon belül is, de azt sem feltétlenül, hogy a gyermeket nevelő szülő ingázzon vele oda az elköltözött félhez. 14 év felett is nemzetközi viszonylatban nem is utazhat egyedül egy gyerek, a guard szolgáltatás pedig egy félárú jegynek is megfelelhet!

Egyszer egyszer talán belefér (főleg ha pl. rokonlátogatással, kirándulással stb. is össze lehet kötni), de állandó jelleggel nem.

Én sem megyek a gyermekkel külföldre csak azért, hogy apukának ne kelljen jönnie- de nyáron pl. egy hetet ott fog nyaralni a kicsi vele- ott pl. vállalom, hogy a barátnőmmel kiutazunk a gyermekkel együtt, ők (apuka+gyermek) elmennek a dolgukra, én a barátnőmmel eltöltök egy kellemes napot abban a fővárosban, ahol apuka él- este meg mi visszautazunk, a nyaralás végén pedig a gyerekkel apuka visszajön Magyarországra. Kellemest a hasznossal :)

Nálatok ez miért nem járható út?

Nem hiszem el, hogy van olyan helyzet az életben, amit ne lehetne normálisan megbeszélni, legyen az anyagi vagy időbeni gond!

Mégis mi a javaslat? Volt párod anyagilag jelentősen támogatná, hogy hozzá közelebb költözzetek? (Ő is közelebb költözhet gyerekeihez, ehhez viszont egyeztetnie sem kell Veled.)

Ezen kívül más javaslat csak duma...

édes istenem, két idióta felnőtt nem bírja megbeszélni, hogy azért, hogy a gyereknek ne kelljen oda-vissza utazgatni, nem húsvét másnapján lesz a gyerek az apjánál, hanem húsvét napján?

Csak gratulálni tudok.