Miért nem jó semmi sem az apámnak?

21 éves vagyok, tavaly fejeztem be az iskolát érettségim van és egy szakmám. Még novemberben volt egy állásom, de nem volt jó 40 ezer forinttal kiszúrták a szemem egy hónapra mert ez "kezdő bér", átvertek minket így ott hagytam 2 munkatársammal együtt, azóta itthon voltam. Voltam a munkanélküli központban, nem tudtak munkát ajánlani, tanfolyam sem volt. Beadtam rengeteg helyre az önéletrajzom és még annyit sem szóltak vissza hogy, nem kellek. Van egy sajtüzem a városban az egyik ismerősöm ajánlotta tegnap elmentem és megkérdeztem hogy felvennének-e. Mondták hogy van hely a csomagoló részlegen ami könnyű fizikai munka. Nagyon megörültem neki mert semmi bevételem nem volt december óta. És a szüleim főként édesapám panaszkodott hogy jó lenne ha magamra keresnék már. Szóltam nekik hogy elvállalom a munkát. Édesanyám nagyon örült neki és mondta hogy bízik benne, hogy jó lesz és végre lesz egy kis pénzem amiből félre tehetek meg költhetek magamra. Apám viszont teljesen kiakadt egyből azzal jött hogy úgysem fogom bírni a 12 órát, minek megyek oda? Az egy sz*r hely, nem nekem való, mindig hülyeségeket találok ki. Mondanom sem kell mennyire letörtem emiatt, hogy így áll hozzá. Egyszerűen nem képes megérteni, hogy máshová nem vesznek fel. Megbirkózom vele, érzem magam olyan felelősség teljesnek és kitartónak 21 évesen. Sok velem egyidős ismerősöm dolgozik ott akkor én miért ne mehetnék? Rossz hogy ő nem így látja, kisgyereknek kezel. A másik meg az hogy van egy barátom akivel 2 éve komoly kapcsolatban vagyunk. De apám a mai napig nem fogadja el. Mindenre engedélyt kell kérni tőle. Tegnap elmentünk moziba erre kifakadt hogy miért nem kérdeztem meg róla? Minek alszik itt a barátom? Menjen már hazafelé... meg ilyenek.( barátom nem tudott haza menni, másik városban lakik és egy nap max 4 busz megy náluk, este felé egy sem így nálunk aludt) Nagyon sokat romlott emiatt a kapcsolatom, de ha én vagyok barátoméknál az is baj, komolyan nem értem már.