Normális az, hogy látom, hogy ne jönnek ki a szüleim, és azt szereném, ha inkább elválnának?

Apumról van szó. 20 éve házasok már, de borzasztó, amit művel.

Semmi nem érdekli a ház körül, 1 fát nem képes felvágni, semmi. A haverokkal megy nap mint nap inni. Hazajön, majd lefekszik aludni.

Nagymamám és nagypapám is itt lakik, igaz nem a házban, de a telek másik oldalán. Ők is folyamatosan stresszelnek, hogy mit művelnek.

Nem becsüli apám anyámat, és ha ez nem elég az anyósát, apósát se, ők laknak itt, valamint ahogy elnéztem engem nem is szeret apám. Üvöltözik velem, pár évvel ezelőtt felpofozott, azt mondja, minden rossz, ami a házban történik közöttünk, az én hibám, azt mondja szégyelli magát, hogy én vagyok a gyereke( míg anyám arcáról gyakran látszik, hogy büszke rám, büszke arra, ha csinálok valamit, amit előtte nem, arról nem is beszélve, hogy bármikor el tud velem beszélgetni).

Egyszerűen senki nem boldog, az utóbbi időben, és miatta.

Azon kívül, hogy elmegy dolgozni és elmegy inni semmit nem csinál, mégis azt mondja, hogy fáj neki, hogy kidolgozza a lelkét, és nem tudjuk megbecsülni.

Az, hogy elköltözöm pedig csak nekem megoldás, számukra nem.