Miért van ennyi felelőtlen, gyereket vállaló ember?

Én egyetértek veled,kérdező.Rohadó világban élünk,lelketlen emberekkel körülvéve.Mindent csak a pénz mozgat és ezért bármire képesek vagyunk.Lassan már azt sem lehet elhinni amit kérdeznek.A tvből az újságokból csak úgy folyik a szemét, a hazugság és a manipuláció.Tönkretesszük a környezetünket,az állatokat és mindent ami a gazdagság,a jóllét útjába áll.

Aki ezt nem hajlandó tudomásul venni az álomvilágba él vagy csak simán buta.Nyilván aki gazdag családba született és annál nagyobb baja nem volt hogy mire költse a szülei pénzét ,az ebből a világból csak a szép dolgokat látta.De ez így is van jól,mindenhol vannak szerencsések akik boldogok,akár csak a saját világukban élve és szerencsétlenebbek akiknek nem boldog az élete.

Valóban elgondolkodtató, hogy a házasságok , párkapcsolatok jelentős része miért úgy végződik ahogy végződik.

Szerintem a felelőtlenség nem is onnan indul, hogy gyereket vállalunk.Azért a többségünk úgy indul neki , hogy majd szép lesz jó lesz , "nekünk sikerülni fog".

A problémák nehézségek szerintem abból indulnak ki, hogy eleve hamis képünk van önmagunkról, a társunkról, a gyereknevelésről, családról, boldogságról, szeretetről, és még folytathatnánk. Az ösztönök is eléggé erősek (család, együvé tartozás, kötődés, anyaság, apaság,stb.)

Az igazi problémák nehézségek többnyire évek múlva jönnek elő, amikor már jól benne vagyunk a házasságban,kapcsolatban , illetve ha már ott van a gyerek.

Fiatalabbként én is bele estem a "szokványos Illúziógyártásokba " . Most már egy kicsit másképp látom a dolgokat.

Akik frissen belevágnak(belevágtak) a család "projektbe", ne várd tőlük, hogy választ fogsz kapni a kérdésedre.Illetve kaphatsz választ de azt nem nagyon fogod megköszönni.:)) De akiknek már felnőtt gyermekeik vannak sem biztos, hogy mindenki őszintén szembe mer nézni önmagával , egykori hamis elképzeléseivel, hamiskás vágyaival, illetve magával a valósággal.

Sokan vagyunk akik úgy éljük le az életünket , hogy nem akarjuk beismerni, hogy tévedtünk.Látom sok szülőn, hogy nagyon büszke a gyermekére , mert az sikeresen lediplomázott, vagy ledoktorált, vagy építi a karriert, építi a vállalkozását, szépen berendezett lakásban él, szép autóval jár, stb. De valójában nagyon kevés szülő akarja megtudni, hogy a gyermeke igazából ott a lelke mélyén boldog e. Gyakran a felszínnel eltakarjuk a teljes valóságot , ilyenkor ösztönösen önigazolást keresünk arra, hogy "szülőként jól végeztük a dolgunkat". No és arról még nem is beszéltünk, hogy mi van akkor amikor a gyermekünk a "felszínen sem igazán boldogul".

Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy a kapcsolatok , illetve a gyermek vállalás eleve kudarcra van ítélve, inkább azt mondanám, hogy nem egészen arról szól, mint azt kezdetben elképzeltük.

A gyermekvállalás kapcsán is szerintem nem az a legnagyobb baj , hogy az ember felismeri , hogy "kudarcot vallott",...ilyenkor még van esély a fejlődésre. A Legnagyobb tragédia az szerintem amikor a végsőkig hazudjuk magunknak, hogy jól csináltuk a dolgokat.Ilyenkor ráadásul még a gyermekünkben is a hazugságot erősítjük.

a legtobb hazassagban lesz minimum 1 megcsalas, lassan meg sem rendul az ember ilyesmi hallatan.

A vilag rothad, ez igy van, az idiotak uraljak, az okosakat elnyomva...Megis, van meg ahol boldogok az emberek, csaladok, akik harmoniaban elnek, es a gyerekek ezt viszik tovabb! Rengeteg ilyen csaladot ismerek.