Középiskolai csereév külföldön. Engednétek gyermeketeknek?
15 éves lányom iskolájában ma előadást tartott egy nemzetközi cserediák-szervezet, amely egy-egy középiskolai tanév erejéig szervez meg csereprogramokat.
A gyerek persze egyből fellelkesült a beszámolók hallatán, egyébként is nagyon érdeklik a nyelvek, kultúrák, hát kitalálta, hogy ő menne jövőre. Én viszont nem vagyok elragadtatva az ötlettől, jövőre is csak 16 éves lesz még, egy teljes tanévet lenne távol tőlünk, egy idegen családnál, idegen országban. Ugyanakkor persze látom a potenciált egy ilyen élményben, nyelvet tanul, világot lát, de talán ráérne ezzel egyetemista korában is.
Egyelőre lezártam a dolgot annyival, hogy erről még az apjával is beszélnünk kell, de még azt sem tudom, melyik oldalt képviselném a megbeszélésen.
Nektek mi erről a véleményetek? Érdekel szülők és gyerekek válasza is, ha személyes tapasztalat van ilyen programról, az még jobb.
válasza: válasza:Azért az még nem beszűkültség, hogy vannak aggodalmai a kérdezőnek, amellett, hogy elismeri az előnyöket.
Kedves Anyuka!
A lányodtól is nagyban függ, hogy el-lehet-e engedni. Mennyire neveltétek önállónak? Elboldogul maga bizonyos helyzetekben? Tudja, hogyan vigyázzon magára? Nem szorongós típus? Mert hiába a lelkesültség most, azért más dolog egyedül lenni valahol.
Ezek szerintem fontosabb kérdések, nem a kora. Van, aki már 14 évesen kész bármire, van, akit 30 évesen is kézenfogva kell vezetni, olyan mulya. A Ti gyereketek, ti ismeritek.
Nem hinném, hogy beszűkült lennék, nem zárkóztam el a dologtól, sőt, elismertem az előnyöket, de nem lennék normális anya, ha nem merülnének fel bennem kétségek.
A program ára, ahogy utánanéztem, tényleg húzós, de ezzel mindig is úgy voltunk, hogy a taníttatásukra nem sajnáljuk a pénzt, ez befektetés.
A lányomat nem nevezném mimózának, de azért nem is a leghatározottabb ember, akit ismerek. Bízom benne, de azt például nem tudom, ő felfogja-e ésszel, hogy mire vállalkozik, 10 hónap a családja nélkül.
Mindenesetre átböngészem még a szervezet honlapját, illetve beszélek a férjemmel is erről.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat!
válasza: válasza:Én csereprogrammal Finnországba jutottam ki, évesen.
Nagyon jó élmény volt, meghatározó a további életemre nézve, remek nyelvgyakorlási lehetőség is.
Én elengedném, támogatnám, segíteném.
válasza:
válasza:Ha szeretne menni, és lelkes, akkor elengedném.
Ez hatalmas előny lenne neki a nyelvtanulás szempontjából, és évet sem kell neki halasztania, mert ha majd hazajon, akkor az egy éves anyagból tehet osztályozó vizsgát, és akkor meg is van neki.
1 alatt nagyon ügyesen beszélné az adott ország nyelvét. Arról nem is beszélve hogy bekerülne egy olyan közösségbe, ahol mindenféle nemzetiségű ember van együtt (nincsenek előítéletek, érdeklődnek egymás felől, sok tapasztalatot szereznek)
Biztos hogy talpraesettebb lesz, megtanulja jobban ellátni magát, stb...
Én is gondolkoztam rajta amikor gimis voltam, a szüleim is benne lettek volna, de valahogy annyiban maradt a dolog. Utólag már nagyon bánom. Igaz hogy most is külföldön vagyok, de teljesen más lett volna ha hamarabb kikerülök. Lehet akkor lett volna esélyes hogy kint járjak egyetemre, és legyen egy normális munkahelyem, ismerőseim, kapcsolatok stb....
azért engedném el mert így több esélyel indul neki a nagybetűs életnek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!