Az ilyen szülő hogy várhatja el a "gyerekétől", hogy öregkorában támogassa?

Megértem a "gyereket". Én személyesen ismertem olyanokat gyerekként (együtt "játszottunk" a kerítésen keresztül, ma már nem lakik ott senki), akiknek alkoholisták voltak a szüleik. Persze, fedél volt a fejük fölött, meg volt valami rongy, amit magukra vehettek ruha címszóval, meg némi étel, de szerencsétlen gyerekeket folyton verték, és italért szalajtották (falun volt, ahol mindenki ismer mindenkit, olyan, hogy ellenőrzik a boltot, eladnak-e italt gyereknek, felejtsétek el).

A biológiai meg szabályok szerinti szülőség (fedél, étel, valami ruha) nem igazi szülőség, a gyerek nem egy gép, érzései vannak, fáj neki, ha folyamatosan és alaptalanul bántják, tettekkel, szavakkal vagy semmibe vétellel akár, igen, ez mind fáj, és felejteni baromi nehéz vagy szinte lehetetlen, és sokaknak rányomja a bélyegét a keserű gyerekkor a későbbi életére, felnőttként is.

#10-esnek:

Tudod, akármilyen hihetetlen szülőnek lenni sem könnyű. Sokszor lehetetlen meghatározni azt baromi keskeny középutat, ahol a kecske is jóllakik, meg te is...

Most képzeld el az apát. Vagy dolgozik éjt nappallá téve, vagy veled játszik, veled törődik. Ha ez utóbbit választja, hamar megkapja tőled a lúzer jelzőt, mert egy nyamvadt iPhon6-ost se tud neked venni, padig a Kovács Jóskának már két hete olyan van.

Ha az első verziónál marad, nem kamaszkorban, hanem felnőtt fejjel haragszol rá. De jól szinte semmiképpen nem tud kijönni a történetből.

Nem védeni akarom, bár mi tagadás, én is elkövettem azt a hibát, hogy másod-meg harmadállást is vállaltam. (Akkoriban még lehetett.) De látni kell, hogy minden apa egyfajta kényszerpályán mozog.

*hihetetlen, szülőnek

**pedig

Miután elváltak a szüleim, az apám egy utcával odébb költözött, vissza a szüleihez. Folyamatosan eljártam hozzá meglátogatni 9 éves koromtól egészen 15 éves koromig. Nem foglalkozott velem, sokszor elment otthonról, mikor megérkeztem hozzájuk, hogy majd jön, ő most megy fröccsözni a munkatársaival, meg most viszi a nőjét bevásárolni stb. Mikor együtt voltunk, nem kérdezett meg semmiről, én próbáltam 9-10(!) évesen kérdezgetni, hogy milyen a munkahelyen stb. hogy valamiféle kommunikáció mégis legyen, válaszolt is, de nem kérdezett vissza semmit, hogy "na, és veled mi van, mi volt a suliban", egyebek. Aztán mikor a sok éves sírás után (mert mindig sírva mentem haza tőle), meguntam a helyzetet, elhatároztam, hogy elég volt, többet nem megyek, majd megkeres, ha akar. Hát, azóta sem keresett. Viszont visszahallottam a faluból, hogy elmondása szerint én egy hálátlan, telhetetlen gyerek vagyok, mert nem is keresem, pedig a fiatalabbnak kell az idősebbet keresnie és hogy rendszeresen fizeti a gyerektartást, ő adja a számba a kenyeret.

Szóval, Kérdező, ő is csak megcsinált, aztán mikor nem úgy alakultak a dolgai, mint ahogy tervezte (elvált), akkor már így köddé is váltam a szemében. Én nem tekintem apámnak egyébként, csak biológiai apámnak. Nevelőapám viszont szívét-lelkét mindig is kitette értem és nagy büszkeséggel mesél rólam mindig mindenkinek. :)

10 vagyok

15! "Vagy dolgozik éjt nappallá téve, vagy veled játszik, veled törődik." Nem gondolod hogy ezt egy kicsit eltúloztad?

Szerintem nem csak ez a verzió van, hogy vagy dolgozik, vagy velem törődik. Az édesanyám is dolgozott mégis tudott velem törődni, nem arról beszéltem hogy most úsztunk a pénzben, mert nem. csak arról hogy szerintem sok férfi úgy gondolja hogy ha a munkahelyen teljesít, megfelel, az a minden. És nem gondolja hogy a gyerekeinek több mindenre van szüksége. Valamennyi időt minden apa tölt otthon, még ha keveset is, és azt lehet szeretetben, vagy szeretetlenségben.

és én az apámtól az utóbbit kaptam.

És mostmár ő is rájött erre, de már késő.

Na, igen, utolsóval egyetértek. Az én anyám 3 műszakban dolgozott egy gyárban, túlórázott hétvégente, hogy megéljünk, ugyanis az apámtól kapott gyerektartás, hát hogy is mondjam, röhejes kis összeg volt. Mégis, ha fáradt is volt anyám és kedvtelen is, akkor is kikérdezte a leckét, akkor is beszélgetett velem, társasoztunk, mesét olvasott, együtt főztünk stb.

Mellesleg soha nem rótta volna fel, hogy van kaja, meg ruha a szekrényben, mi kell még, mert az alap! Ő vállalt gyereket, nem én akartam megszületni és érdemben gondoskodott rólam mindenféle szempontból.