Szerintetek jobb volt a régi szigorú nevelés, vagy a mai nevelési módszerek a jobbak?

Amit leírtál példának, annak semmi köze a szigorú vagy nem szigorú nevelési módszerhez.

Amikor én voltam fiatal és jártam bulizni, akkor is sokan döglöttek utána egész nap. És mai ha valakinek éppen dolgoznia kell másnap, akkor felkel korán és megy dolgozni.

Disznóvágásra ma is megy az, akiknél van ilyen.

Annyi igaz, hogy manapság több az olyan szülő, aki szerint még csak rászólni sem szabad a gyerekre, mert sérül a pici lelke. Csak szegényke akkor hogyan tanulja meg, hogy mi a jó és mi nem. De ez inkább a mostani kisgyermekes anyukákra jellemző. Szóval ők még nem a bulizós fiatalok. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek, ha felnőnek :D

Hm.. Aki dolgozik ma is ugy van.. Hogy ha bulizik attól még mennie kell..

A disznovágas is adott nalunk meg...

A főkérdésedre a valasz:

A kettő közt, regen is volt haol lazabb volt, és mist is van akiknél szigorúbban fogjak a gyerekeket.

Szeribtem ez függ az adott családtól, es az adott gyerek jelleméből is, hogy hogyan érdemes nevelni.

Pl én 17 voltam amikor először kimaradtam éjszakára.. Havonta, 2 havonta egyszer...

Most 27 vagyok... Tehát nem tudom,mhogy a réghez, vagy az újhoz tartozom-e... De az biztis hogy aha kell a tizenevesenk is jönnek segiteni a vágásnál...pedig én már bp-i vagyok, és jarunk le nagyszülőkhöz, szülőkhöz is..segitségünk nelkül neki sem állnak..

én a "régi szigorú" nevelésben nőttem fel...eredmény: lelki roncs vagyok,tele vagyok fájdalommal,rossz emlékkel...te belegondoltál már abba h milyen,mikor egy gyerek lelki terrorban él? mikor veri az apja? mikor félnie kell azoktól az emberektől, akik az első közösséget alkotják,ahová mindig vissza kéne tudnia nyúlni? mikor rossz példa van a szeme előtt? fel sem foghatod,milyen az a fajta félelem...

nem,nem vagyok depressziós,magába roskadó tini. épp ellenkezőleg,vidám természetem van. de ez csak magamnak köszönhető és nem a nevelésemnek...nem lettem volna rosszabb ember,ha apum nem rajtam vezeti le a dühét. szóljatok,ha mégis.

Nyilván nem pártolom a sok elkr.vult lánykák szüleinek módszereit sem. de a kettő között sztem van járható út.

Meg kell ülni a nyeregben, a ló tetején. Nekem is van 18 éves fiam. 17 volt, amikor először ment bulizni. Megbízunk benne, rá is szolgált, sosem élt vissza a bizalommal. Mindig normális, nem spicces, nem benarkózott állapotban jött haza. Persze, valamit megiszik olyankor, igen. Tegnap pl. ő vitte felvételizni a hugát, pedig előtte szalagavatón volt. Megcsinálta zokszó nélkül. Amúgy is szeret segíteni, szívesen dolgozik itthon is a ház körül.

A 15 és 13,5 éves fiunk meg még nem jár ilyen helyekre, igaz, nem is igénylik. Sosem neveltük őket úgy, hogy csak jogaik vannak, de a szeretetet, az elfogadást érezték, érzik (remélem).