Mit tennétek ha a gyereketek hazavinne egy nagytestű kölyökkutyát a panellakásba?

"képesek lennétek gyorsan elajándékozni, vagy menhelyre adni"

Ha nem akarjátok megtartani, akkor oda kell visszavinni, ahonnan van, gondolom nem az utcán találta. A menhelyen elaltathatják vagy ki tudja kihez kerül, az ajándékozással meg valaki mást hozol olyan helyzetbe, amilyenben te vagy most, kivéve, ha tudod, hogy kell nekik.

Ha nincs a kutyával a lakásban problémátok, csak a pénz a gond, akkor megtarthatjátok, ha akarjátok, mert ki lehet gazdálkodni, kivéve ha nagyon le vagytok égve. Illetve mondhatod a fiadnak, hogy neki is áldoznia kell a zsebpénzéből, ha még nem dolgozik, ha meg dolgozik, akkor fizesse ő.

Szerintem kizarolag a szulok hibaja, hogy ilyen tiszteletlen gyermeket neveltek!

A kerdesre valaszolva, en berelnek neki valami kis garzont, szobat, ahol lakjon a kutyajaval. Szeretem az allatokat, de azert mindennek van hatara.

Rákerestem. Gyönyörű kutya.

Hogy fog elférni a panelban, azt nem tudom, de jó hír, hogy csak 2 év alatt nő meg teljes méretére.

A leírás engem teljes mértékben meggyőzött. A férjem pár év múlva kutyát szeretne, ha nagyobbak lesznek a gyerekek. Ez olyan családi kutya alkat, és ráadásul nem is nyáladzik:)

Örülök, hogy kiírtad a kérdést, én már most beleszerettem:)

kutya nem tehet róla, ha vki nem komplett és megveszi.

de akkor ilyen esetben már kereste lakást a gyerek, kutyával kb nulla esélye van albira.

Én azért lennék mérges, mert a kérdezésem és előzetes bejelentés nélkül hozta haza a kutyust.

Én 10 éves koromtól folyamatosan vittem haza kóbor, elárvult állatokat, amiket az utcán találtam, egy ilyenért a saját gyerekemre sem haragudnék, mert érthető, hogy nincs szíve otthagyni, és erről előre sem lehet szólni, mivel azt a sors hozza úgy, DE

Valószínű, ha sok pénzért vett egy kiskutyát, akkor azt gyűjtögetést és tenyésztőkeresés előzte meg, azaz már jóideje készült rá, tehát nem a kutya ottléte zavarna, hanem hogy semmibe vett, és meg sem kérdezte, csak hazahozta.

Azért azt a "felelősségteljes" tenyésztőt is megnézném, aki odaadja egy fiatalnak a kutyát anélkül, hogy rákérdezne hol él és mit szólna hozzá a család. Avagy a gyerek nagyon jól tud hazudni.

Nekem két border collie-m van lakásban. A szüleimmel élek engedélyt kértem rájuk, sőt, a másodikat már anyu is szerette volna nagyon. Tanulok, érdekes módon mégis mindig jut rájuk elegendő időm, pedig ők nem olyan nyugis kutyák, mint egy leonbergi. Az ég világon semmilyen kárt nem okoznak a lakásban, amíg senki nincs otthon. Hozzászoktak az életvitelünkhöz, megszokták, illetve megtanulták, hogy a lakásban nincs randalírozás, onnantól kezdve, hogy előkerül a póráz, nekik akkor kezdődik a buli. Nagyon is jól megélünk egymás mellett.

A porszívót körbe kell tolni mindennap, ez tény. Ha esős idő van, akkor mancsmosás van minden séta után, ez is tény. Nem mindig makulátlanul tiszta minden, de ezt szerintem a kutyások vállalják. Sőt... az igazi kutyások azt vallják, hogy egy otthon nem otthon kutyaszőr, avagy tappancs nyomok nélkül.

Amire komolyabban fel kell készülnötök szerintem, az az, hogy kölyök és az, hogy nagyon nagy testű lesz. Elég ha csóválja a polc mellett a farkát majd és lever mindent. Nem szándékosan nyilván, de fel kell készülni rá, hogy újabb "gyerek" került a családba, aki elől feljebb kell pakolni a polcokon, el kell pakolni a cipőket, stb.

Amíg kölyök, addig szeleburdi is, nincs tisztában a méreteivel és azzal, hogy neki nem lenne szabad megrágni az ajtófélfát unalmában. Ezért javasoltam azt, hogy hetente MINIMUM egyszer irány a kutyasuli/ovi, ahol együtt megtanulhatják hogyan kell ezeket a helyzeteket kezelni, hogyan kell leszoktatni az unalomban történő rágásról.

A kölyök kort nem lehet túlélni egy-két megrágott cipő, vagy szék láb nélkül, de felnőtt korára nem mindegy, hogy ugyanolyan kis csökött agyú marad, avagy megtanulja addigra a játékszabályokat.

'És azok akik azt mondják nem nyúlhat hozzá a szülő kérdezem: A SAJÁT LAKÁSÁBAN NEM DÖNTHET ARRÓL, MIT ENGED ÉS MIT NEM?'

Igen, nem nyúlhat hozzá. Ha például valaki beáll a helyemre a kocsijával, az sem azt jelenti, hogy akkor szétverhetem, mert az az én helyem. Ha a szülőnek nem tetszik, akkor meg lehet mondani a gyereknek, el lehet küldeni, ki lehet dobni a kutyával együtt, de a gyerek engedélye és tudta nélkül nem lehet rendezkedni a tulajdonával.

Hát, kétféle érzés van bennem:

1. ha ő viseli gondját MINDENBEN, akkor maradhat

2. ajándékozza el, mert nagytestű kutyának kínszenvedés a panel

Első: úgy tudtam, hogy pók volt az, amit nem engedtél :D Ha az én gyerekem állítana be eggyel, szerintem sikítva-világcsúcs rohanással zárkóznék be a legtávolabbi szobába, míg a párom haza nem jön, hogy intézze a kérdést.