Mit tennétek ha a gyereketek hazavinne egy nagytestű kölyökkutyát a panellakásba?

Azon gondolkodnék el, hogy milyen az a gyerek, hogy lett nevelve, hogy egy családba, a mások megkérdezése nélkül, tekintet nélkül bárkire is, odavisz egy állatot. Kicsit mintha tenne a többiekre....vegyen kutyát, ha már saját külön élete lesz.

Kutya nem lakásba való, én nem kerülgetném, a kutyaszőrtöl is rosszul lennék.

Ha költözésre készül ősszel, gondolom, már nagykorú a gyerek.

Fajtatiszta, törzskönyves kutyus esetén elképzelhető, hogy a közeljövőben, vagy esetleg már ez évben nem lesz másik alom, így most kellett elhoznia.

Ugyanakkor, én a helyében erről előzetesen egyeztettem volna a szüleimmel, mert apámról tudom, hogy nagyon nehezen viseli még a gondolatát is, hogy állat tegye a lábát a lakásba, pedig mi kertes házban lakunk. Anyám pedig akkor sem volna hajlandó befogadni, ha biztosítanám, hogy minden felelősség az enyém. Az ő szavaival élve, ő csak kerülgetné itthon.

Kölyökkutyát én elvből nem raknék ki, főleg tél idején az udvarra, hiába a kert, viszont panellakásban ilyenre még jobb idő esetén sem lesz lehetőség a ti esetetekben. A nővéremék egy Yorkshire terrier kutyust vettek magukhoz pár hónapja pici, 2 szobás lakásba. Számolnotok kell vele, hogy még egy mindennap rendszeresen takarított lakásban is komoly problémák fog jelenteni a szag, főleg, ha valaki nincs hozzászokva.

Bár nekem még nincs gyerekem, úgy gondolom, célszerű lett volna megbeszélnie ezt a szülőkkel előzetesen, de ha hirtelen beállítana vele január közepén, egész biztos, hogy nem dobnám ki az utcára csak úgy. Elajándékozni, különösképp ha fajtatiszta kutyust pénzért vett, semmiképp, amúgy sem volna kinek. Az őszi költözés és a kutyavásárlás miatt feltételezem, hogy van valamilyen keresete, félretett pénze. Amennyiben nincs, elvárnám tőle, hogy a kutya ellátásának és a házkörüli teendőkön felül (főleg a takarítást beleértve), hogy ezt anyagilag is fedezze.

Menhelyre semmiképp, így is tele vannak a környező menhelyek, ahol a körülmények nem éppen a legkedvezőbbek.

Volt régebben egy kutyám, akit nagyon szerettem. Egészen addig, amíg egy véletlen "kedves" szomszéd hamisan meg nem vádolt, hogy kihívja a rendőrséget, mert megharapta (a kutya közel 5 év alatt senkit nem harapott vagy támadott meg, bár hajlamos volt csavargásra). Ezt elkerülendően apámék jobbnak látták megszabadulni a felelősségtől, mindenféle utánajárás nélkül. S bár a tervben menhely volt, utólag megtudtam, hogy simán kidobták az utcára a menhely "közelében". Ez 6 éve történt, azóta sem bocsátottam meg.

Nagytestű kutyát nem mindenki szereti lakásban. Pl. nekem kistestűm van, anyunak goldenje. Anyuék a festés után hozták a nagytestűt. 3 hónap után nem látszott, hogy az előszoba festve lett volna!

Imádom a kutyákat, de nagytestűt nem engednék én sem a saját lakásomba. És azok akik azt mondják nem nyúlhat hozzá a szülő kérdezem: A SAJÁT LAKÁSÁBAN NEM DÖNTHET ARRÓL, MIT ENGED ÉS MIT NEM? Az nem jutott eszetekbe, hogy a gyerek mégis hogy gondolja? Majd a saját lakásában úgy dönt ahogy akar, de a szüleivel él, előbb kérdez, megbeszél és utána cselekszik, ilyen kaliberű kérdésben. Gondolom én!

Ha a "gyerek" a megkérdezésem nélkül beállíta egy nagytestü kutyával, akkor kiraknám a kutyát a gyerekkel EGYÜTT!!!!

Ugyanis az alapvetö emberi elvárás egy családtagtól, hogy ne tegyen a másikak beleegyezése nélkül olyat, ami a többiek életét is jelentösen befolyáslja, illetve bekorlátozza!!

Ha ELÖRE szól és a megbeszélés eredmeéyeként beleegyeznek a családtagok, hogy X ideig el tudják viselni, akkor tolerálnám, de csak a megadott határidöig. Azonban h valakinek is indokolt kifogása van, akkor nem egyeznék bele.

Megkerném, hogy arra az átmeneti időszakra keressünk neki masik helyet.

Panelba kistesű kutyát, sem vagyok hajlandő tartani, macskát talán, de még az sincs 6 éve csak fontolgatom..

Ezt a veleményemet a gyerk is tuti ismerne, és nem hoza haza így állatot.

A költsége nem engem terhelne egyébkent, hiszen ha már költözik feltételezem felnőtt.