Szerintetek az normális, ha valakinek meghal a 15 éves lánya és 2-3 hét után már nem érdekli?

[link]

Ne beszélek hülyeségeket. A temetéseken is óriási bulit csapnak, énekelnek, isznak esznek, mulatnak.

A mexikóiak egyébként minden alkalmat megragadnak, hogy dáridót csapjanak.

Anyám élettársa mexikói volt.

De Te biztosan jobban tudod...

Akkor biztos úgy van ahogy mondod, mert te nem vagy kretén.

Ellenben eléggé udvariatlan vagy, az biztos.

Ilyen hülyeségeket akkor jelents ki, ha gondolatolvasó vagy.

Az én apukám 13 éves koromban halt meg. Mindig hihetetlenül apás voltam, nélküle teljesen el voltam veszve.

SENKI nem vett észre semmit a gyászomból, sem az osztálytársaim, sem az osztályfőnököm nem hitte el hogy tényleg megtörtént, mert pontosan ugyanúgy viselkedtem, ahogy annak előtte. Soha nem bőgtem, nem akadtam ki ha valakinek az apjáról volt szó, miközben osztálytársam akinek sok évvel azelőtt halt meg az anyja, mminden elejtett szónál zokogva borult az asztalra...

Csendben züllöttem le, ugyanúgy senki nem vette észre a fokozatokat, két évvel később már teljesen magamba fordultam, de senki nem volt képes összekapcsolni a két dolgot.

Tavalyig (24 éves vagyok) hurcoltam magammal a gyászt amikor egyszer csak kitört belőlem a sírás, napokig elő sem jöttem a lakásból, azóta köszönöm szépen, jól vagyok.

Anyám mai napig meg van győződve róla, hogy nem viselt meg apám halála.

Nem mindenki reagál ugyanúgy a különféle eseményekre, és ez bizony brutális elfojtás. Én is úgy beszéltem mindig apu haláláról, mintha az időjárásról lenne szó.

Akármennyire is ismered a férfit, a lelkébe nem látsz bele! és ilyenkor még erősebb "maszkot" viselnek, hogy ne lássák mások az érzelmi gyengeségüket. Szerintem ne beszélj neki róla, és ne hozd fel a témát, biztos hogy nem szivesen beszél róla, főleg ha csak pár hete történt az eset. Ha szülő vagy megérted hogy ezt nem lehet úgy felfogni, hogy "nem érdekel"....

Egyébként mexicoban természetesen nem a temetéseken "buliznak" hanem halottak napján. Ahogy mi virágot viszünk és gyertyát gyújtunk a temetőben, ők ki mennek piknikezni, zenélni. Úgy fogják fel hogy a szeretteik így nem azt látják fentről hogy feketébe szomorú arccal sírnak, hanem hogy élvezik a földi életet, és boldogok. Nem hiszem hogy ez rosszabb.

Ez a sok okos ember...nem a kérdésre kell értékítéletet mondani,hanem válaszolni kell rá. Elvégre ez az oldal azért létezik,hogy feltehessük a kérdéseink.

Am. nem ismerjük az illetőt,de elképzelhető,hogy tényleg nem érdekli,de az is,hogy csak magában tartja.

Persze, hogy ha így vn nem normális...

Sokan leírták már, csak ismételni tudom..

Nem feltétlenül van ug, ahogy látszik..

A másik oldal az, hogy függ milyen kapcsolata volt a gyerekkel. Itt leginkább pont tegnap pedzegetett kérdes alapján gondolok arra, higy mi van, ha csak biologiaailag volt a apja.. Nem akara nem el az anyávalm tán a gyerekkel néha-néha tartotta a kapcsolatot, ebben az esetben nem alakul ki szülő-gyerek viszony. Közöttük, a gyasz sem lesz erős..

Van aki kfele gyászol, van aki elfojtja, és úgy tesz, mint akit nem érdekel, ez meg nem jelenti azt, hogy tenyleg nem, hanem könnyebb nem belegondolni, ugymond félvállról venni.

Másrészt van aki fel tudja dolgozni, nagyon kevesen, de vannak. Mert ha belegondolsz.." Most már mindegy" tényleg..

Mit tud tenni, vissza nem jön a lánya, megmepteni nm tudja...

Nem is feldolgozza, hnem beletörődik ilyenkor...

Az emberi lélek rendkívül bonyolult, en. Egyszereű megerteni, ha egyáltalán leget..