Ha apám eléggé erőszakos ember, én is az leszek?

Ha nem szertnél ilyen lenni akkor nem lesel ilyen mert ha ez erő törik belőlled eszedbe jut majda faterod viselkesése.

Altalaban amilyen a szulo az vagy pont az ellentete ( PL: az anyja apja iszik a gyerek pedig antialkoholista lesz azaz nem iszik soha vagy olyan lesz teljesen mnt a szulei) ha nem akarsz olyan lenni akkor ne legyel... Pl az en szuleim lustak,sz.rt se csinalnak,na... elkezdtem eszre venni magamon hogy kezdek olyan lenni rogton valtoztattam.. te pedig? ha ideges is vagy ne kiabalj. apad had kiabaljon de te ne... ne emeld fel a hangod soha..

Hajlamos vagy erre a viselkedésre, de ez nem azt jelenti, hogy te is ilyen leszel. Rajtad múlik. :) Ne húzd fel magad hamar, legyél türelmes. Ezek az "alapok".

Nekem a nagyapám volt ilyen, és apám meg az ellenkezője lett, persze benne van hogy hamar dühös lesz meg ordibál de utána bocsánatot is kér tőlünk így semmi baj nincs vele egyáltalán, meg ugye amióta én is apa vagyok már több mint 5 éve néha én is hamar dühbe jövök ha elfogy a türelmem leginkább akkor ha fáradt vagyok, de akkor inkább fogom magam kimegyek a teraszra cigizek, vagy mást csinálok ami megnyugtat mert nem vagyok egy nagy dohányos ember aztán 5-10 perc után higgadtan visszamegyek mintha mi sem történt volna.

Ha most tudatosan készülsz a viselkedésed kialakítására és megpróbálod apád viselkedését is óvatosan befolyásolni kedvező irányban, akkor van esély, hogy nem ilyen leszel. Sajnos a családból hozott "viselkedésmintákat" viszi tovább a gyerek a majdani saját családjába, egy majdani családi konfliktus során mindig előjönnek ezek a hozott minták, hacsak az ember hatalmas kontrollal nem ellensúlyozza őket.

Azért ez nem olyan egyszerű. Nyilván örökli a gyerek a szülei génjeit. De hogy milyen arányban, azt a tudósok sem tudják pontosan. Abban is erősen megoszlik a szemlélet, hogy a nevelés vagy a hozott gének játszanak-e nagyobb szerepet. Az erőszakos környezet mindenesetre kihatással van az ember későbbi életére. A verés nem olyan mint a rákiabálás, de több esetbem jobban fájhat, mint egy pofon. Ha sűrűn megismétlődik, akkor állandó kisebbségérzetet válthat ki, tehát a gyerek személyisége nem egészségesen fejlődik. Nálad, is érződik, hiszen írod: "Szeretem így is, de nagyon tartok tőle." Mentséget keresel, elfogadod ezzel a "kis" személyiségzavarával. Ha még kiskorú vagy, sajnos nem sokat tehetsz, azon kívűl, hogy nem vagy útban otthon. Az édesanyád tehetne ellene, de őróla nem tettél említést. Ha az apukád gyógyszeres kezelés alatt áll (hogyan kell ezt érteni?: "...hamar elgurul a gyógyszere"), akkor világos, hogy miért kiabálós. Aki (pszichikai) beteg, attól valóban nem lehet elvárni, hogy normálisan viselkedjen. A tanácsom az, hogy koncentráld magad a sulira, legyenek barátaid, és igyekezz magadnak házon kívüli programokat szervezni vagy házon kívüli hobbit keresni.

Ha tanulsz az ő hibáiból, és nem követed el ugyanazokat, akor nem leszel erőszakos.