Karácsonykor anya mindig azzal " ijesztgeti" a családot, hogy neki lehet hogy ez lesz az utolsó, mindenkinek elrontja a hangulatát. Mit lehet erre reagálni?

Szüleim 70 felettiek, így a koruk miatt néha feldobják a témát.

Én azzal szoktam elviccelni, hogy akkor régi falusi hagyomány szerint mostantól aludjanak koporsóban, hogy ne kelljen még a "bepakolással" is bajlódni, ha a "reggelt már nem biztos, hogy megérjük", én meg segítek méretet választani, mikor menjünk megrendelni és hova tegyük a mostani ágyat?

Általában elröhögik magukat és témát váltanak.

Anyukád beteg, és gondolom, ez neki sok kellemetlenséggel, fájdalommal jár, otthon van, nincs meg az a hasznosság érzés, ami meglenne, ha dolgozna (a hosszú munkanélküliség egyébként ugyanilyen hatással tud lenni az emberre), tudom, hogy a család segít a betegnek, de ő ezt úgy élheti meg, hogy terhetekre van egy betegség miatt.

Nagyapám 81 éves, már nagyon gyenge, tavaly hályogra műtötték mindkét szemét, de pár éve nagyon gyengül, épül le, és amióta érzi ezt a leépülést, ami ellen tehetetlen, ő is ugyanígy van, mint anyukád. Egész életében egy nagyon aktív, energikus ember volt, még nyugdíjasan is, most meg már nem bírja, de megcsinálna mindent, fejben friss, de a teste gyengül. Ő is sokszor emlegeti a halált.

mondjátok meg neki hogy nem vagytok kíváncsi a negatáv szövegére.

Ha tényleg azt hinné hogy ez az utolsó, akkor kiélvezné minden pillanatát, és csak jó dolgokról beszélne, hogy lássa a családját örülni.

Szerintem sajnáltatja magát, és borzasztóan fél a haláltól.

Kitartást!

5-ös;

és az mit oldana meg,ha kiosztanák,hogy ''nem kiváncsiak a negatív szövegére''?

Mellesleg nem tudom,hogy mi a negatívabb,a mama szövege vagy a kiosztás.

Ha mindig előveszi,biztos nagyon félhet.És talán még mindig jobb,ha beszél róla,akár sajnáltatja is magát,mintha magába fojtja és nem beszél,csak fél és hallgat.

Ugyanolyan önzés beszélni róla is és elvárni azt is hogy ne beszéljen róla.Mindenki csak magának akarja a jobbat,a könnyebbet,ami normális is.

Szerintem,ha felhozza a témát,meg kell nyugtatni,hogy megkapja a temetést,amit szeretne,törődni fognak a papával,nagyon fog hiányozni,és hogy milyen jó,hogy még velünk van.Hiszen ezt szeretné,nem?Mibe kerül megadni neki azt a néhány megnyugtató mondatot.Leíratni vele a papa kedvenc ételeinek a recepjét,leíratni vele,hogy ponzosan milyen virágokat ültessünk a sírjára,stb.

Ha ő nem akarja leírni,mert nagyon elszomorítja,vagy fölzaklatja,akkor írja le valaki más,hogy lássa,hogy kpmplyan törődnek az aggodalmaival.Mindenkinek jobb lenne,szerintem.

Szerintem nem csak kiosztó hangnemben lehet mondani azt, hogy ne emlegesse a negatív gondolatait, hanem kedvesen is.

például úgy, hogy Kérlek élvezzük az együtt töltött időt, egyszer mindenki elhagyja a földet, de örüljünk neki hogy mi még itt vagyunk együtt, és ne arról beszéljünk, ami szomorúságot okoz. Hanem például...

és lehet mondani valami kedvderítőt, örömteli témával folytatni a beszélgetést, így lehet jobb kedvre lehet deríteni :)

Én roppant cinikus vagyok az ilyen, sok éven át halni készülő emberekkel.

Ha részletezné, milyen temetést akarna, elmondanám, hogy nekem leginkább a halotti toron jár az eszem, hogy oda milyen sülteket, süteményeket stb. rendeljünk, hogy egy igazán jóízűt ehessek. :D