Van itt olyan apuka, aki a válás után rövidesen megszakíotta a gyerekével a kapcsolatot? A gyerek később megkereste őt?
Igazából az érdekelne mi játszódik le ilyenkor a szülő fejében, miért dönt így? Nem akar a volt feleséggel találkozni vagy ténylegesen nem érdekli a gyereke? Próbálom megérteni az okokat, de nem igazán megy. Milyen érvekkel győzi meg magát valaki arról, hogy ez a helyes?
(Tudom, sokan nem tennének ilyet, ennek ellenére mégis rengeteg ilyen esetről tudok.)
én ismertem egy ilyen apukát, válás után a két kicsi fiát sose kereste, és a régi barátait is mind elfelejtette, nem is jött a környékre se többet.
nem tudom, mi játszódik le egy ilyen emberben, de hogy nem normális, az is biztos. azt tudom, hogy ő anya nélkül nőtt fel, tehát ez is közrejátszhat. a feleséggel úgy egyeztek meg, hogy hagyja a házat, viszont semmi gyerektartást sem kell fizetnie így. már amennyire tudom.
így nulla kapcsolatot kell tartania a (volt) családjával. kb. tíz éve lehetett, hogy elváltak, és ennyi volt. mint egy agymosás. nagyon érdekes, a kívülállók is csak hüledeznek a dolgon, mert igazi közösségi ember volt.
a gyerek nem hibás, és ne is hibáztasd magad.
az általam leírt apuka 2 gyereket hagyott ott, az egyik talán még beszélni sem tudott akkor. hogy lett volna hibás??
még talán az is lehet, hogy valami szekta vitte el, én nem tudom.
annyit hallottam pletykából, hogy amikor új munkahelyre került, akkor kezdett el furcsán viselkedni.
Nekem az anyám volt ilyen. 2.5 éves voltam, mikor elváltak a szüleim. Nővérem 4.5, öcsém fél éves volt. Öcsém egy darabig anyámmal maradt, mert anyám ragaszkodott hozzá, de később apu kiharcolta, hogy ő is maradjon vele. Apu nevelt fel minket. Anyámat eleinte látogattuk hetente, kéthetente. Ez rövid ideig tartott. Aztán egyre ritkábbak lettek a találkozók, de mindig apu vitt el minket és apu is jött értünk. Összeismerkedett egy új taggal, lett 2 fiuk. Egy időbe teljesen el is tűnt. Felnőttem. Mindig azt terveztem, hogy megkérdezem tőle, hogy miért nem volt mellettünk, de mire odaértem, már nem láttam értelmét, hogy bántsam ezekkel a kérdésekkel. Sajnos elég buta nő. Megbocsátottam neki. Az életben elkövetett egy hibát, elhagyott minket. Úgy érzem, hogy ha ő ezt megbánta, akkor eleget mardosta a lelkiismeret, nem kell, hogy még én is bántsam, ha viszont nem bánta meg, akkor hiába kérdezem tőle, max én kapok olyan választ, ami nekem fáj-mondjuk, hogy hidegen hagytam.
Nem tudom, hogy miért tette, nem akarok megkövezni senkit, ki tudja én milyen hibákat követek el.
Az én apám ilyen volt. 8 éves voltam mikor elváltak, most vagyok 28.
Lezárni igazán szerintem soha nem fogjuk tudni, maximum mélyen eltemetni, de bizonyos események úgyis felhozzák az érzelmeket. Nekem ilyen esemény volt annó a ballagásaim, a Karácsonyok és családi események.
Erre a viselkedésre nincs reális magyarázat, minden ilyen férfi mással nyugtatja magát. Az én apám azt hajtogatta, hogy anyám ellene nevel minket. Holott bármikor jöhetett volna, nem csak láthatás szerint.
Ne keresd magadba a hibát, mert ez egy másik felnőtt ember döntése volt, aki, ha igazán szereti a gyerekét, nem tudná eldobni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!