Mit csináljak? Már nagyon betelt a pohár.
Ezt apukáddal együtt tudjátok orvosolni néhány közös beszélgetéssel, ahol kikövetelitek tőle, h. meghallgassa azt, amit érzel. Elmondod neki, h. mit érzel, amikor így viselkedik, kioktat, stb.És ő is mondja el, mit érez, amikor így viselkedik. Vigyázz, h. nem menjen át a beszélgetés puszta vádaskodásba. Higgadtságra lesz szükséged. Ez egyfajta énközlés. Nem lesz azonnali hatása, de biztosan gondolkodóba esik. Ha már eléritek, h. meghallgasson titeket, az már egy lépés. Viszont neked is meg kell vizsgálnod önmagadat, végiggondolni, h. van-e valami, amiben változtatod kellene az irányába való megnyilvánulásaid során.
Ha végleg elzárkózik a kétirányú kommunikációtól, (mint ha a falnak beszélnél...), akkor talán családterápiára kellene járnotok. De lehet h. elég lesz csak egymást meghallgatni.
Van egyébként egy jó könyv, Skinnertől, és John Clese-től, a "Hogyan éljük túl a családot?" Kötelezővé tenném 11. osztálytól.
Szia,
én is hasonlóan éltem minden napjaimat. Számomra a megoldást a nagymamák jelentették, oda tudtam menekülni ha volt rá alkalmam. Viszont amióta sikerült elköltözni otthonról apához, teljesen normalizálódott a viszony. Viszont ugyanolyan elmeháborodott. Vannak ilyenek, és még rosszabbak is :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!