Te segítesz/segítettél otthon fizikai munkával a szüleiteknek? Miért néznek le emiatt sokan engem?

Nincs ezzel semmi baj... Sőt számomra az ő viselkedésük az amin csak röhögni tudok...

Én is takarítok, főzök, mosok, vasalok és sorolhatnám. Egyszer itt aludt nálunk egy barátnőm és meg kértem hogy hajtsa össze a takaróját mire meg kérdezte hogy kell? o.o Ő olyat soha nem csinált

Én érezném magam rosszul ha ki lennék ennyire szolgálva.

És azért van ez így mert az anyuka/apuka fél a saját gyermekétől.

Otthon ezt látják és ezt tartják normálisnak.

Mert bunkók, azért. Nem akarom itt az élettapasztalatomat firtatni, mert nincs:), de nagyon fura nekem, hogy ezen gúnyolódnak. 22 éves vagyok, a mai napig, ha hazautazom, és úgy jön ki, segítek a kukoricatörésben, krumpliásásban, szüretelésben, disznóvágáskor, paprikaszedéskor, stb. Nálunk úgy is volt mindig szokás, hogy rokonoknak is mentünk segíteni, annak ellenére, hogy a rokonságban az én családom a legkevésbé mezőgazdász família, tehát úgymond nem kaptuk vissza teljesen a segítséget. Ráadásul nálunk mindig is bevett szokás volt, hogy a szombat délelőtt a takarításé, kert rendbetételéé, kb. reggel hattól délután egyig (változó volt, ahogy kijött). Ha otthon vagyok, ez a mai napig megvan.

De érdekes módon, engem soha nem nevettek ki ezért. Még az egyetemi csoporttársaim sem, bár hozzátenném, a szűk baráti körömben ott kb. mindenki vidéki volt. De van pl. egy nagyon jó barátom, igazi kis ficsúr, volt, hogy nálunk tanyázott, és ugyanúgy besegített a krumpliásásban. Nem tudom, mi lehet az oka, de valahogy mégis úgy érzem, hogy már ez a pár év is megválasztja a generációkat.

Ne foglalkozz velük, idióták. Majd kinövik, ha anyuék nem raknak mindent a sggük alá.

Én sajnos nem segítettem gyerekkoromban otthon, ezt kicsit a szüleim rontották el, mert em is várták el tőlem soha:( Az eredménye az lett, hogy amikor már fölértem ésszel (kb. akkor, amikor saját háztartásomat kellett elkezdenem vezetni), hogy mennyit dolgoztak a szüleim, csak szégyelltem magam, és sajnos nem alakult ki nálam az a rutin, hogy rendszeresen meg kell csinálni valamit. A mai napig legtöbbször úszik a háztartásom, bár minden nap főzök, és nem is átlagos szinten, de a mosatlan már sokszor ott marad, mert nem szoktam meg, hogy a mosogatás is az én feladatom lenne. Ezt nem azért írtam le, mert büszke vagyok minderre, ellenkezőleg, nagyon szégyellem, és főleg azért rossz, mert azóta nekem is van gyerekem, akinek más más példát kellene mutatnom. Nehezen megy. De azért költöztünk falura, kertes házba, hogy nekünk már legyen veteményesünk, gyümölcsösünk, és a két éves fiam már magabiztosan ismeri a konyhakerti növényeket, tud segíteni a vetésben és a leszedésükben is, nem elvárjuk tőle, de játékosan segít nekünk, ez neki öröm, és észrevétlenül sokat tanul. Úgy gondolom, hogy kamaszkorában adódhatnak majd nézeteltérések abból, ha mi szeretnénk, hogy segítsen itthon, a barátai számára pedig ez ismeretlen lesz, de az már rajtunk múlik, hogy lehetőleg ne kelljen választania az itthoni segítség és a barátokkal való együttlét között, hanem ez is és az is szépen beleférjen, mindennek meglegyen a maga ideje.

Szerintem a szüleid és családod nagyon büszke lehet rád, légy te is az magadra!

Segits persze! De ne legyel luuuuzer kerlek. Ha a csajoddal se mesz randira mert a papinak segitesz, anyuci szoknyaja mellett leszel 45 evesen is. Na az lesz baromira gaz.

Az nem gaz hogy most igy segitettel. Azert nevettek ki mert kivulrol egy papucsnak tuntel. Max. De ez az o nezopontjuk. Sztem segits a papinak de ne csettintesre mert sose lesz baratnod..