Költözni, vagy nem? A menekülés jó megoldás? Ki mit tenne?

Az alkoholizmus egyik tünete, hogy nincs betegségtudata:( Fordulj szakemberhez és tőle kérj tanácsot, hogy lehetne rávenni, hogy menjen elvonóra. Itt sajnos a konkrét helyzet/ember ismerete nélkül senki sem fog tudni tanácsot adni.

A legjobb az lenne, h a mostohaapáddal ketten mennétek el egy szakemberhez és közösen beszélnétek meg vmilyen stratégiát.

Ha elköltözöl,akkor anyukád nem fog inni? Ha külön laksz, már nem fog érdekelni, hogy ittasan vezet?

Ezt nem hiszem.

Anyukádon kellene segíteni. Beszéljetek a háziorvossal, talán tud valamit ajánlani.

Nekem apukám volt zugivó, mondjuk látszott is rajta.

Én költöztem. 18 évesen albérletbe évfolyamtársakkal (koliba, ha felvettek volna), utána a barátommal közösbe. Az életemet a diákmunkából fent tudtam tartani, ha a szülők támogatnak még jobb. Ha Budapesti vagy, a lehetőségeid szinte végtelenek szobabérlés, társalbérlet kérdésében, és ha nem vagy válogatós, akkor munkaügyben is. (Még én is tudok neked szerezni. :) )

Nagyon nehéz abban a helyzetben lenni, amiben Te vagy. Akkor is, ha funkcionális alkoholista az illető, akkor is alkoholista. :/ Nagyon jól tudom, mivel jár. Nekem a következő gondolat segített: "Ha én nem vagyok boldog, és egészséges, akkor a környezetemnek sem tudom a maximumot nyújtani. Ezért néha önzőnek kell lenni, hogy aztán másoknak segíteni tudjak."

Senki nem tud globálisan fájni, mindenkinek a maga baja fáj először, azt kell rendbe tenned, utána tudsz más problémájával foglalkozni.

Szerintem költözz el nyugodtan, és ne legyen lelkiismeret furdalásod, mert amíg magának nem ismeri be, hogy baj van, addig neked se fogja, akkor se, ha ott ülsz a nyakán.

először azt írtad a kérdésedben, hogy soha nem részeg, utána meg azt írod az egyik kommentedben, hogy állandóan be van nyomva.

Döntsd el, mi az igazság.

Anyukám is pont ugyanilyen, én tíz éve leléptem. Segíteni nem tudtam rajta és semmi nem változott. Csak annyi, hogy most már nem is titkolja. Munkája nincs, három helyen is dolgozott, de sehol nem bírta. Orvoshoz vinni? Ugyan már! "Hagyjatok már békén az orvossal. Mégis kinek ártok azzal, ha kicsit piázok?"

Megkockáztatom, azért is ilyen, mert ugyan a három gyerekéből ketten már leléptünk, jövőre az öcsém is le fog, apukám nem hajlandó elválni. Pedig szenved tőle, de mégsem. Már nem érdekel. Lehet, hogy kegyetlenségnek hangzik, de nem fogom a saját életem elrontani csak azért, mert anyukám iszik. Sokáig próbálkoztam, feladtam. Az vesse rám az első követ, aki végigcsinálta ezt és évek múltán nem fáradt bele abba, hogy semmi változás nincs.