14-18 évesek, ti mennyi időt töltötök a szüleitekkel? Mit tennétek a helyemben? (többi lent)

16 éves vagy, valamennyire érthető a hozzáállásod, de nagyon bánni fogod pár év múlva.

Én 19 éves vagyok külföldön tanulok, örülök, ha tudok velük skypeolni. Anya nem dolgozik és ő is magányos, sokat van egyedül, de most már megértem és ha visszamehetnék, azt az időt, amit pl gépezésre pazaroltam, inkább vele töltöttem volna.

Bár én próbáltam mindig több időt tölteni vele.

Gondold végig és ha vele leszel nem csak a kesergését hallgatod majd, találj ki programokat :)

Most 32 vagyok de tinikent alig vartam h Anyu hazajojjon a melobol, onnantol folyton beszelgettunk az elet azon folyasarol orakon keresztul minden egyes nap:-))))

Kulfoldon elek de mindennap beszelek a szuleimmel, mert nagyon szeretem oket es imadok veluk lenni:-)))Apuval nem beszelek annyit pedig ot is szeretem csak o egy mas vilag:-))

Probalj tobbet lenni anyuddal napi egy ket ora szerintem nem igazan sok:-)))

Én is mindig nagyon szerettem anyukám társaságában lenni, a mai napig szívesen töltöm vele az időmet, de az anyukám nem egy nyafogógép, hanem egy energikus, szórakoztató nő, akinek jólesik a társaságában lenni.

Nem gondolom, hogy egy 16 éves fiatalnak az kéne, hogy legyen az életcélja, hogy az anyját pátyolgassa. Ez nem normális elvárás az édesanya részéről, mint ahogy az sem, hogy azért szült gyerekeket, hogy majd azok szórakoztassák. Ez önző és ostoba életfelfogás, nem csoda, hogy nincsenek barátai, és az sem véletlen, hogy a gyerekei kerülik a társaságát. Valószínű, a helyedben és is így viselkednék.

Vegyetek elő társasjátékot, fényképalbumot!

Az együtt nézünk sorozatot nem nagy időtöltés, mert nem közösen csináljátok, hanem külön-külön, csendben nézitek.

"azért szült gyerekeket, hogy törődjenek vele,"azért ezzel én nem nyomasztanám a gyerekeimet,pedig egyedül nevelem őket, nincs párom. A nagyhoz aki tizenéves, feljönnek a barátai, örülök, hogy jól érzi magát velük.Velem is beszélget , meg hülyéskedünk, de neki már a korosztálya az igazi jó társaság.Szóval szerintem nem kötelességed az anyukádat pátyolgatni, ha a rá szánt időben tényleg figyelsz rá az már jó. Neki kellene olyan tevékenységetkeresni, amit szeret. Meg barátokat.Munkája van?Álllandóan kesergő emberrel rossz lenni,van valami nagy problámája?

A gyereke az embernek nem a haverja szerintem, tudni kell, hogy a gyereknek idővel önálló élete lesz és elköltözik.

Mintha mártírkodna az anyukád, úgy tűnik.

Én sajnos nagyon kevés időt töltök a szüleimmel :( Részben azért, mert anya a munkából este 6-7 fele jön meg, meg azért is, mert nagyon sokat szoktam tanulni, mindig a szobámban vagyok. De anya vagy apa amúgy sem kapható semmi olyanra, mint társasjáték vagy akár egy séta... A szokásos program a tévénézés.

Néha rám jön, hogy milyen jó lenne már velük lenni, meg beszélgetni, de ha átmegyek hozzájuk a másik szobába, valami megakadályoz, hogy igazán felszabadultan, és nyíltan beszélgessek velük. Azt hiszem, nem is állunk elég közel egymáshoz ilyen értelemben. De most anya elkezdett betegeskedni, mindig fáj a lába, térde, mert elég kövér és mostanában annyira félek, hogy talán nemsokára nagyon beteg(..) lesz, és akkor bánhatom, hogy nem beszélgettünk többet. De nem tudom, hogyan vehetném rá, hogy változtasson egy kicsit, mozogjon valamit, ne idegeskedjen annyit a munkahelye miatt...

Pedig azt szeretném, ha egészséges lenne és jó legyen a kapcsolatunk :'(

18/L