Egyes szülők miért úgy "nevelik" a gyerekeiket, hogy a gyereknek kuss, és a szülő a mindent tudó, akit tisztelni kell?

Vannak szülők akiknek van érzékük (volt megfelelő példa) a gyerekneveléshez, vannak akiknek nincs. Az én szüleim is ilyenek, mint a tieid. Már 33 éves vagyok, de most is úgy gondolom, h a kamaszokhoz semmi türelmük nincs, most sem tudnák jobban csinálni, mint 15-20 éve. Szerintem az okok:

- Eleve felkészületlenek voltak, ami a gyerekvállalást illeti. Azt hitték lesz egy édes kislányuk, aki csak mosolyog a nap 24 órájában.

- Sok szülő nem tud túllépni azon,h a gyereke számára már nem ő a minta. Kamaszkor előtt a legtöbb gyerek nem látja a szülei hibáját.

- Nálunk vitás helyzetekben általában az volt a válasz,h "csak, mert én azt mondom". Nem tudnak konfliktust kezelni, nem tudnak úgy érvelni,h az hasson a másikra.

- És igen, benne van az is,h a saját életük vhogy nem az igazi.

Az én szerencsém az,h azt sose szorgalmazták,h maradjak otthon; 18 évesen költöztem el. De azóta sincs demokrácia a családban, nem tudnak se engem, se a húgomat felnőttként kezelni. Én úgy vagyok vele,h el kell őket így fogadni. Én már rengeteget vitáztam velük értelmetlenül, semmit nem változtak.

Szóval csak azt tudom tanácsolni,h a lehető leghamarabb költözz el otthonról, és a saját gyerekeidet más szellemben neveld :)

Nem tudom, de utalom az ilyen embereket.

Akibe szorult egy kis esz, az tisztaban van azzal, hogy a barati szulo - gyermek viszony es a tisztelet megadasa nem zarja ki egymast. Attol meg, hogy bizalmas dolgokat osztunk meg egymassal es mindenkinek van szava, a gyerekkel lehet tisztazni bizonyos szabalyokat. A ketto nem zarja ki egymast.

Nem mindegy viszont, hogy az "azt csinĂĄlod amit en mondok, mert en vagyok a nagy es tokeletes SZULO" stilusban vagy barati keretek kozott tortenik a dolog. Utobbi fennallasakor ugyanis sokkal bizalmasabb, szorosabb szulo - gyermek viszony alakul ki.

Nem beszelve arrol, hogy az "azt csinalod amit mondok es azert mert" ures dibalozas. Nem tanitja a gyereket semmire, esetleg arra, hogy az eletben semmit sem kell felmerni vagy indokolni. Ellenben ha elmondom hogy mi miert van ugy, ahogy es emlekeztetem ra NORMALIS emberi stilusban hogy tobb tapasztalatom van, tanul is belole. Legyenek onallo gondonalatai es ne alarendeltem, hanem PARTNEREM legyen. Sokkal ertelmesebb lesz - erzelmi szempontbol mindenkepp - mint a "csak mert" szulok gyermekei.

A gyerek tukor. Azt adja vissza, amit tolunk kapott. Ha tiszteletre tanitjuk, tisztelni fogja a tilto szavunkat is, meg ha nem is tetszik neki. Viszont jobban szeretnem ha kozben a baratom lenne es nem mashoz fordulna vagy nem kellene talalgatnom arrol, hogy milyen is o valojaban... Nekem nem hianyzik hogy mellozze a tarsasagomat, titkolozzon elottem, aztan par ev mulva en legyek az ertetlen nagymama, aki mindent rosszul csinal. Lehet hogy kusza voltam, de ilyen keson ennyire telik.