Hogyan tudjunk megfelelne a szülők által elvárt normáknak, a megfelelési kényszert legyőzni?

Én másik városba mentem egyetemre, arra a szakra, amire akartam. Volt egy üvöltözős nyarunk, utána volt idő beletörődni. Dolgozom, van saját családom és azt csinálom, amit szeretek.

3-an vagyunk testvérek, én vagyok az egyetlen, aki a saját útját járja (másik két tesómnak mindent "eldöntöttek") és szemmel láthatóan én vagyok a boldogabb.

Ha érvényesülni akarsz, akkor meg kell tanulnod kiállnod magadért, mert rengeteg ilyen helyzet lesz az életben és magadon kívül senki nem fog segíteni.

1.A szüleid a gondodat viselik,

2.A szüleid tetőt biztosítanak a fejed felé,

3.Ellátnak élelmiszerrel,és a létfenntartáshoz szükséges egyéb dolgokkal,

4.Egy ideig mosnak,takarítanak rád,utánad,

5.Nevelnek,

6.Szeretnek,tisztelnek és megbecsülnek.

Ez történik a legjobb esetben.A feladatuk az,hogy egészséges,boldog,felnőtt,érett személyiségű embert neveljenek belőled.

AZ érett személyiséghez az önálló döntéshozatal létfontosságú.Ha te nem akarod azt a szakmát csinálni,akkor meg kell a szüleiddel beszélni,hogy neked ez nem jó.Vallási felekezetbe,szektába sem kell tartoznod,sőt én ezt kifejezetten ellenezném,és fogom is ellenezni.A vallásodat önmagad választod,de szektás sose legyél.Szekta alatt pedig az önálló személyiségeket elnyomó vallásnak nevezett ostobaságokat értem.

Na,most.18 évesen már teljesen önmagad rendelkezhetsz arról,hogy mit csinálsz.Ne megfelelési kényszerből cselekedj!Ha valakinek megmondják,hogy mit tegyen,hova menjen,hogy éljen,az nem lesz sosem teljes ember.A teljesség,harmonikusság abból fakad,hogy azt teszel,amit te szeretnél,odamész,ahova akarsz,azt a zenét hallgatod meg,amelyiket akarod,azt eszel,amit akarsz,ha ateista vagy,akkor pedig nyugodtan lehetsz az.

HA MÉGSEM ENGEDIK,AKKOR IS LEHETSZ SZABAD!

A szabadságért nem kell küzdeni,mert ha a lelked szabad,akkor valójában te önmagad is szabad vagy.Ehhez annyit kell tudnod,hogy amit hiszel,amit tudsz,és amit érzel,azt SENKI NEM VÁLTOZTATHATJA MEG!Senki nem mondhatja,hogy ne hidd ezt,vagy azt.Tulajdonképpen mondhatják,de nem kell elhinni.

A börtönben lévő emberek valójában nincsenek börtönben.Ők teljesen szabadok,és azt hiszik,amit akarnak.Csak azt veszik el tőlük,hogy bárhova mehessenek,ahova szeretnének.Ez persze valójában semmilyen szabadságvesztést sem jelent.

A tudást,a szabadságot,és az érzelmeidet nem vehetik el tőled sosem.Ha elgondolkodsz azon,hogy mi a szabadság,akkor megérted.

AZ EMBERNEK A TUDATA AD SZABADSÁGOT,NEM A CSELEKEDETEI.

"Ha lázadunk ellene akkor viszont megint ott vagyunk, hogy a szüleinkkel szembefordultunk önös érdekeink miatt."

Ezt úgy mondod, mintha ez baj lenne. Pedig épp ez az egészséges.

Jelenleg a szüleid önös érdekeinek rendeled alá az életedet.

Úgy élsz, mintha az életed az övék lenne és nem a Tiéd.