Amikor egy pár összeköltözik, miért van az, hogy a többség pár hónap után szétmegy?

Az első barátomnál összeköltözés után derült ki, hogy nincs ínyére takarítani. Amíg csak randizgattunk, addig ugye ha mentem akkor mindig szépen rákészült, takarított. Összeköltözés után kb. az anyukájának nézett, ha nem mosogattam akkor hetekig is állhatott volna a mosatlan. Személyi titkárnőjévé váltam és cseléddé. Mostam, főztem, takarítottam, én adtam fel csekkeket, utaltam az ő rokonainak, minden elintéznivalóját én csináltam meg. Tudom, hogy én is elrontottam, de mikor már kezdtünk nagyon elhidegülni, akkor hónapokig tartó gondolkozás után mondtam neki, hogy nekem ez így nem megy tovább. Korábban kértem, hogy változtasson, de csak ígéreteket kaptam.

Most új férfival lakom együtt. Azért ez a házitündér aspektus megmaradt, de azért látványosan változtattam, nem vállalom magamra a világ minden gondját. Említette valaki a napirendben való különbséget. Ez a korábbi kapcsolatban nem volt gond, most ezzel van némi probléma, mert a barátom szeret sokáig aludni hétvégén, én viszont így nem tudok sem főzni, sem házimunkát megcsinálni. De eljutottam arra a pontra, hogy le van pottyantva, a családi béke jegyében nem fogom magam azon idegesíteni, hogy szombat délelőtt élére van-e minden állítva.