Amikor egy pár összeköltözik, miért van az, hogy a többség pár hónap után szétmegy?

Párom exével szintén így szakított, több éves kapcsolat után az összeköltözés első hetében (!) kiborították egymást, aztán persze még egy-két évig ment a huza-vona, mire szakítottak.

Elmondása szerint előtte is megvolt az ellentétek egy része (a személyiségük nem passzolt, főként a lány akarta őt megváltoztatni, kritizálta az öltözködését, a habitusát, a hobbijait, kb. mindent), csak mivel utána mindenki hazament, és voltak napok, mikor nem is találkoztak, ezek el tudtak simulni, és mindig meggyőzte magát, hogy nem akkora a gond, meg hát biztos vele van a baj, stb.

Aztán mikor a lány oda költözött, akkor ez a megváltoztatós kísérlet felerősödött, meg már hétköznapibb problémák miatt is folyton veszekedtek.

Ezek közül pár, amit elmesélt:

ki mennyit és hogyan takarít, mennyit ül a gép előtt, mennyit beszél a többi családtagjával, milyen ruhát vesz fel, miért nem keres jobban fizető állást stb. A szexuális igények különbözősége is jobban kijött (heti pár találkozásnál nyilván ez sem olyan feltűnő).

Szóval nyilván bele játszik, hogy összeköltözés előtt jobban be tudod magyarázni magadnak, hogy nem olyan nagy a gond, vagy épp te vagy a hibás, tudsz változtatni, esetleg majd a másikat változtatod meg, ha többet lesztek együtt...Aztán ha minden nap együtt vagytok, előbb-utóbb valakinek leesik a tantusz, hogy nem fog működni a kapcsolat (jobb esetben előbb esik le).

Más az hogy találkoztok pár órára, közös program, meg megint más ha 0-24-ben együtt vagytok, és egymás agyára mentek.

Amúgy érdekes, én is elvoltam barátnőimmel, de mikor folyamatosan együtt töltöttünk 1-2 hetet, akkor a végén már pokolra kívántam őket.

Más oldaláról ismered meg a párod, ha minden szabadidejében vele vagy. A különélés során, ha rossz passzban vagy, inkább nem is találkoztok, vagy arra a néhány órára azért összeszedi magát az ember, együttélés esetén mindig ott vagytok egymás orra előtt.

Én 2 példát tudok mondani. Összeköltöztem valakivel, akivel addig kb amúgy is együtt töltöttük az szabadidőnket, csak máshol laktunk. Már az összeköltözés utáni héten kimaradozott éjszakánként, mert én ugyebár mindig kéznél voltam, már nem kellett a közös program miatt lemondani a haverokat. És ez korábban nem derült ki, pedig évekig együtt voltunk! Mindig ígérgette, hogy változik, de végül a megbízhatatlanságára ment rá a kapcsolatunk. Egyik közeli ismerősöm összeköltözés után szembesült azzal, hogy a párja folyamatosan morog. Korábban azért megerőltette magát, és az együtt töltött időben normális volt, de az együttélés során ez a dolog akkora méreteket öltött, hogy megmérgezte az egész légkört otthon. Mindig volt valami világfájdalma, mindig mindenért más volt a hibás, mindig sz*r alak volt mindenki, akinek kicsivel jobb volt, ő mindig áldozat volt, minden dologhoz úgy állt hozzá, hogy úgysem fog sikerülni, vagy egyáltalán minek? A lány pedig nagyon érzékeny volt ezekre a dolgokra, teljesen depressziós lett, visszahúzta mindenben a párja hozzáállása. Sokáig bírta, de csak azért, mert a végén már annyira elege volt mindenből, hogy lépni sem maradt ereje.

Lehet, hogy külső szemlélő ezeket a dolgokat elsőre kiszúrta volna, de aki szerelmes, az nem. Sőt, olyan naiv dolgokat feltételez az ember, hogy a jó kapcsolat majd egy kicsit javít a másik személyiségén. Hát ez az esetek többségében sajnos nem így van.

Sok esetben "apróságok" miatt, amit nem tudnak elviselni.

Egy ismerösömnél "csak" annyi volt a gond, hogy a nö korán kelö tipus volt, reggel legkésöbb 6-kor felkelt és elkezdett "pörögni": takarítani, rakodni, mosogatni, fözni, vagy valami mást csinálni. A srác meg legalább 7-ig szeretett aludni, és utána is a reggeli utánig igényelte (volna) a csöndes otthont.

Egy ideig erölködtek, de ha a lány reggel visszafogta magát, és csöndben ücsörögve megvárta, mire a srác rendesen elkezdni a napot, akkor ettöl kapott idegbajt, ha meg a megszokott módon élt, akkor a srác lett ideges egész napra.

Nem túl sokáig birták, és szétmentek.