Úgy érzem a szüleim nélkül semmi értelme az életemnek. Mit tehetnék?

Nekem is meghalt apukám és pár évre rá anyum is, elfelejteni őket soha nem lehet és a hiányuk mindig megmarad, főleg ha valamilyen évforduló, vagy Karácsony van, de nekem éppen a családom, a gyerekeim voltak a vigaszaim abban a nehéz időszakban.

Ha téged most ők sem tesznek boldoggá, akkor sürgősen keress fel egy pszichológust, mert ez nekik is nagyon rossz lehet, hogy nemcsak a nagyszülőket, de az édesanyjukat is elvesztették.

Az én édesanyám tavaly advent idején halt meg, karácsonykor temettük, édesapám előtte 2 évvel. Nincs családom, se férj, se gyerek - egyszerűen így alakult az életem. Szóval most egyedül vagyok. És rettegek a karácsonytól.

Nem könnyű feldolgozni, szinte nincs olyan hét, hogy ne álmodnék valamelyikükkel (vagy mindkettőjükkel). Tovább kell lépni és őrizni őket az emlékeidben- ezt nekem is sokszor mondták, de amíg a gyász tart, ez nehezen megy.

Nem tudok mit tanácsolni, csak azt: foglalkozz azokkal is, akik itt maradtak. Még akkor is, ha néha úgy érzed, nem könnyű. Biztosan nem az, de ne feledd: van férjed, 3 szép gyermeked - ők csak tudnak adni némi boldogságot? :) Látogasd a szüleidet a temetőben vagy rakj ki róluk egy képet magadnak, ha úgy tetszik, beszélj hozzájuk... de ne csak velük foglalkozz!

Igazad van, az élet már nem lesz a régi. A szüleidet senki és semmi nem fogja pótolni, nélkülük kell boldogulnod. Én néha úgy érzem, egy rossz vicc az, hogy nincsenek itt és kérem vissza őket! - de nem fognak jönni. El kell fogadni, nincs más út.