Ha anyukátok ellenséges lenne a barátnőddel, akkor kioktatnád, vagy kiállnál a barátnőd mellet?

Nem azt mondtam, hogy a szulok dontsenek a parkapcsolatrol. De ha peldaul megtudnam, hogy a fiam baratnoje megcsalta a baratnom fiaval, akkor nem tudnam kedvelni tovabb, sot.

Viszont a szulok szamomra fontosabbak, mint a tinglitangli egyuttjarasok. Ha valaki nem tetszett a szuleimnek, megkerdeztem, mi volt a baj. Egy szerelmes sok mindent nem vesz eszre a kodtol. Es volt olyan, hogy igazuk volt, ennek koszonhetoen nem maradtam egy rossz ember mellett, remek ember a ferjem.

Nem kell rogton megutalni a szuloket, ha okuk van arra, hogy nem kedvelik a kiscsajt. Meg kell hallgatni oket is.

Ez nem ilyen egyszerűen megválaszolható kérdés.

Alapvetően kezdjük ott, hogy nem állnék valamelyik mellé, hanem megpróbálnék békíteni őket, tekintve, hogy két baromi fontos emberről van szó az életemben. Épp ezért hülye lennék valamelyikük mellé állni, ezzel még jobban egymás ellenségévé tenni őket.

Ehelyett kiállnék az igazság oldalán. Na most ez azért vicces, mert ha anyámnak adok igazat, akkor nyilván össze sem jönnék a csajjal, ha ilyen rossz a véleményem róla. Ezért aztán, ha nem férnek össze, akkor édesanyám az, akit nem én választottam, tehát valószínűleg vele kell konszenzusra jutnom. Továbbra sem álltam ettől a barátnőm pártjára, nem lennék ugyanis anyám ellen.

Igazság szerint azt tenném, hogy felmérném és megbeszélném, hogy mi a franc bajuk van egymással. Megnézném, hogy ki ellenséges a másikkal, miért az, ki tesz többet azért, hogy kijöjjön a másikkal, és ennek megfelelően lépnék fel. Egyrészt, ha valaki sértően, bunkón viselkedik, azt helyre teszem, függetlenül attól, hogy igaza van e. Azután megpróbálok kompromisszumot találni. Ha nehezen megy, kőkeményen megkérdezem, mi a fontosabb: a felém érzett szeretet, vagy a másik nő iránti ellenszenv. Ezután lefektetnék bizonyos alapokat és kompromisszumokat, amiket mindketten elfogadnak, így ezután már egyértelmű lesz, hogy ha borul a bili, akkor ki nem tartja magát a dologhoz. Felnőtt, értelmes emberek között ennek működnie kell, különben valamelyik jelző hiányzik.

"Másrészt barátnőd lehet ötszáz, a szüleidből csak 1 van. Ha van oka annak, hogy nem fogadják el, keress másikat."

Nem, ez nem így működik. Itt nem azzal van gond, hogy nekik szimpatikus e, hanem azzal, hogy beleszólnak az érzelmi döntéseimbe és ellenségesek egy emberrel, aki - feltehetően - nem szolgált rá. Ezt elrendezni a szülőkkel nem a csajról szól, hanem arról, hogy ezt nem vagyok hajlandó senkitől sem eltűrni. Nyilván ők a szüleim, de ha nem tartanak tiszteletben bizonyos emberi értékeket, akkor azt nem hagyom szó nélkül, függetlenül attól, hogy a barátnőnek mi lesz a sorsa.

"nehogy már szempont legyen az a párválasztásban, hogy nekik megfelel-e... az én párom, nem az övék..."

Szerintem ez a véglet sem igaz! Akármennyire az én párom is, nekem akkor is szempont volt, hogy azért életem párját nyugodt szívvel és büszkén mutassam be a családomnak. Nyilván az én párom, én élek vele, de adok a véleményükre. Persze, mindez azért volt így, mert nem akarták rám erőszakolni soha.

Szerintem egészséges esetben ez úgy kell, hogy kinézzen, hogy a gyerek azért eleve olyan nőt választ magának, aki tiszteletben képes tartani az őseit és tud hozzájuk alkalmazkodni. A szülők meg - lévén felnőtt emberek, akik szeretik a gyereküket ugyebár - tiszteletben tartják a gyerekük döntését, akkor is ha éppen nem szimpatikus a menyecske. Röviden: mindkét (mindhárom) oldal tegyen azért, hogy működjön, senki se csináljon bűnbakot a másikból.

#12 "Nem kell rogton megutalni a szuloket, ha okuk van arra, hogy nem kedvelik a kiscsajt. Meg kell hallgatni oket is." - na ja, én is azt mondom, hoyg EGYSZER meg kell hallgatni a szülőket is, EGYSZER ők is elmondhatják a véleményüket, ehhez joguk van.

De könyörgöm, nem az anyámnak keresek társat, akivel ő jól kijön, hanem magamnak, akivel én jól kijövök.

"Szerintem ez a véglet sem igaz! Akármennyire az én párom is, nekem akkor is szempont volt, hogy azért életem párját nyugodt szívvel és büszkén mutassam be a családomnak. " - nézd, van ahol ez így működik, és van ahol nem. Mondjuk nálunk ez úgy néz ki, hogy az a lány vagy nekem felel meg, vagy az anyámnak, vagy nekem jön be, vagy neki. A neki, meg a nekem bejövő jelöltek, az két diszjunkt halmaz, nincs közös eleme...:)))

(látom, anyucikák meg rosszul vannak, hogy valaki fel meri vállalni, a párja fontosabb neki, mint az anyja véleménye:)))

"látom, anyucikák meg rosszul vannak, hogy valaki fel meri vállalni, a párja fontosabb neki, mint az anyja véleménye:))"

Ha ezzel rám céloztál, akkor bakot lőttél, mert 29 éves pasi vagyok :D.

"nézd, van ahol ez így működik, és van ahol nem. Mondjuk nálunk ez úgy néz ki, hogy az a lány vagy nekem felel meg, vagy az anyámnak, vagy nekem jön be, vagy neki. A neki, meg a nekem bejövő jelöltek, az két diszjunkt halmaz, nincs közös eleme..."

Ezzel is együtt tudok élni, de ettől még nem hagyod figyelmen kívül anyád véleményét. Úgy értem, nyilván nem ez alapján választod a párod, de attól még nem szarod le magasról, hogy mit gondolnak a szüleid úgy általában.

Nézd, én sem azt mondtam, hogy amikor ráindultam egy csajra, az járt a fejemben, mit fog gondolni anyám, mert rohadtul nem. Viszont, ha épp komoly szándékkal ismerkedtem egy nővel, azért végigfutott az agyamon, hogy mondjuk hogyan érezné magát egy családi ebéden nagyanyáméknál, karácsonykor - csak egy példa.

Persze, nem arról van szó, hogy ez valami mindent elsöprő szempont lett volna, csak azt mondom, hogy azért olykor felmerült bennem ilyesmi. Nyilvánvaló persze, hogy nem lehettem valami kib**ott szerelmes, ha ilyeneken mérlegelek. Meg nem is annyira a szüleimnek való megfelelés miatt volt ez, csak elképzeltem a közös jövőt, amiben a családommal való jól megférés felmerül, mint szempont, mert kinek hiányzik, hogy békítgessen.

Mondjuk a poén az, hogy hál'istennek az asszony nem így volt vele, mert amit anyósommal eleinte lenyomtunk :D.

" de attól még nem szarod le magasról, hogy mit gondolnak a szüleid úgy általában." - A vicc az, hogy valójában tényleg nem, ha az anyám képes órákig szidni egy nőt, azzal valszeg érdemes lehet megismerkedni:))) - teljesen más az értékrendünk, életfelfogásunk.

"Mondjuk a poén az, hogy hál'istennek az asszony nem így volt vele, mert amit anyósommal eleinte lenyomtunk :D." - ezzel azt hiszem megadtad a választ magadnak:)))

(mi az anyóssal normális jó viszonyban vagyunk, az első perctől)