Mondhat ilyet egy szülő szerintetek?

Nagyon bele vagyok betegedve, a férjem összeveszett a szüleivel, nem beszélnek már egy fél éve, nem tartják a kapcsolatot. Régebben sem volt túl jó a viszony köztük, ez még a gyerekkorba gyökerezik vissza. Nagyszülőként is elég távolságtaróak voltak mindig, örültek az unokáknak, de nem törték magukat, hogy sűrűbben lássák őket.

Azt most nem részletezem, min vesztek össze, mert az már csak a jéghegy csúcsa volt, szerintem a férjem is meg a szülők is követtek el hibát ebben.

A minap összetalálkoztam véletlenül az apósommal. Azt mondta nekem, sajnálja, hogy nem látja az unokáit, de nagyon haragszik a fiára, hogy nem adja meg a tiszteletet nekik, de nem baj mondta, mert azt kívánja, hogy a férjem majd ugyanezt kapja vissza a saját gyerekeitől, és öregkorára egyedül maradjon. Azt mondta, Isten majd megbünteti a férjemet.

Hozzá kell tennem, vallásos szülők, katolikusok, templomba járnak meg zarándokutakra stb.

Én azóta kész vagyok teljesen, éjszaka nem alszok, csak agyalok ezen. Hogy mondhat egy szülő a gyerekére? Ez úgy hangzott, mint egy bosszúállás. Én meg csak rettegek, hogy a gyerekeinkkel nekünk majd ne legyen ilyen a viszonyunk. Hiszek Istenben, de nem vagyok az a fanatikus, nem is neveltek vallásosan, de úgy gondolom a bosszú nem tartozik a keresztény ember erényei közé, hanem inkább a szeretet, megbocsátás, de az itt nincs.

Mi a véleményetek? A férjemnek kéne megalázkodnia feléjük mert ők a szüleik, még akkor is ha minden rosszat tettek meg kívántak neki?