Félek. Hogy mindenki elfelejtette. Mit tehetnék?

Talán az lehet a helyzet, amit előttem írtak, nem adtad ki teljesen magadból a gyászt, mert arra koncentráltál, hogy a környezetet felvidítsad. Ami mint látom, jól sikerült. Hidd el, nekik is nehéz, pont azért nem beszélnek róla, mert nem szeretnék felhozni a régi emlékeket. Szerintem ha egy szerettünk eltávozik, az olyan dolog, amit nem lehet elfelejteni, nagyon feldolgozni sem, és nem lehet ultimate-mindenre jó tippeket adni a gyász ellen... Idővel enyhül. És hidd el, az erős emberek is elérzékenyülhetnek, sírhatnak... Főleg egy ilyen nehéz helyzetben. Amikor az én Dédnagymamám ment el, én is nem egyszer bőgtem a földön összeesve vagy üvöltöttem magamból kikelve, vagy vonultam be a szobámba sírni... Pedig rám is mondják, hogy erős vagyok. És igen, ha kimész a sírjához és eszedbe jutnak dolgok, és megkönnyezed, az teljesen oké! Add ki a problémát, akinek tudod! :) Én szívesen meghallgatlak. :)