Hogy mondjam el a szüleimnek hogy nem akarok iskolába járni már?

Kérdező, ez csak egy gyenge kifogás.

A legkönnyebb bűnbakot keresni. Valóban nem volt helyes a hozzáálásuk,de legalább nem éltél terrorban mint és és jónéhány "társam". Nekem sincs önbizalmam felnőtt fejjel sem,néha nem tudom,merre megy az életem,én voltam a kis hülye az iskolában. DE! Végigjártam,szereztem két diplomát,a munkahelyen összeszorítottam a fogam,mikor problémáim voltak és nem adtam fel.Pedig rohadt nehéz volt,szó szerint belebetegedtem és most nem a kis hiszti,jaj depis vagyok,bogyó kell dolgokra gondolok. De nem adtam fel,leküzdöttem azt is,igaz a párom segítségével,jobban mondva egymást támogatva és most életünk legszebb időszaka elé nézünk. Most is vannak gondok,nagyok is,pont mint mindenki más életében,de sosem fekszünk le meghalni,mert az könnyebb. Ez a nagy sajnáltatás meg már perverz és saját magad is élvezed,hogy szidnak és elmondanak mindennek,különben nem lennél itt. Sajnos a többiek meg-én is most-ugranak a hülyeségedre és öntik az olajat a hülyeséged tüzére.

Mindenki a saját sorsának kovácsa, az első lépés afelé, hogy helyrehozzuk azb életünket, az, hogy nem másokat hibáztatunk a saját nyomorunk miatt, mert arról bizony csak MI tehetünk, a többi legfeljebb közreható tényező. Nem a szüleid nevelése miatt buktál, hanem azért mert lusta voltál letenni a segged egy székre és napi minimum 2 órát tanulni (nem hiszem, hogy ennél többet kellene). Egy életed van, ha úgy gondolod, hogy ezt semmittevéssel és önsajnálattal akarod tölteni, hajrá a te döntésed. Én csak a "szar" szüleidet sajnáltam próbáltak mindent megadni neked, egyetlen dolgod lett volna, hogy tanuljál, és erre is lusta voltál. Egy munkahelyeden kirúgnak, ha így állsz hozzá a dolgokhoz csak úgy mellékesen.