Ismertek olyan értelmiségi családot, ahol a gyerek (ek) nem szellemi szakmát választott (ak), nem alkotó tevékenységet folytat (nak)? Hogy viseli a család? Mi volt az oka a váltásnak?

"Nem az a lényeg, hogy milyen munkát végzel. Lehetsz fizikus, gépészmérnök, asztalos, villanyszerelő, vállalkozó, a lényeg, hogy keress jól. A többi csak mellébeszélés."

Így van, tehát irány a pornóipar! :))

Egyébként még a kérdésre válaszolva, pár páldát ismerek, de sokkal több olyat ahol fordtva van: szakmunkás vagy még alacsonyabb végzettségű szülőknek diplomás gyereke lett/lesz.

Egyetemet végeztem, szüleim 8általános végezettségűek voltam, utólag szereztek szakmát.

Egy darabig dolgoztam a végzettségemben, de szellemi munkából, ma itthon nem lehet megélni.

Most külföldön wc-ket és konyhát takarítok, soha nem akartam ilyen munkát, de ebből még félretenni is tudok.

Itthoni fizuból semmi nem maradt, pedig spórolós vagyok, itt több év alatt, lassan egy lakás ára már összejött.

nem szelleemi szakma egyenlő nem alkotó tevékenység?!

kőmüvesek jókat röhögnének ezen! :-)

hmm, én többdiplomás értelmiségi vagyok, de jelenleg vendéglátásban dolgozom.. megvan az oka, most mindegy. a lényeg, hogy van fogalmam a kétkezi munkáról is.

nekem az lenne a lényeg, hogy a gyerekem egyrészt boldog legyen, másrészt legyen nyelvtudása, harmadrészt érdekelje a világ és fejlessze magát. hogy ezek mellé milyen munkát választ, az nekem tök mindegy.

Nyilvánvaló, hogy az a közeg, amiben egy gyerek nevelkedik, meghatározhatja az igényeit. Ha olvasó, értelmiségi, kulturált családban nő fel egy gyerek, általában ezt követi a saját életében is (az orvosoknak, a jogászoknak gyakran ezért is lesz szintén orvos ill. jogász a gyereke) - a neveltetés determinál valamelyest.

Nekem is van olyan ismerősöm, ahol az erős értelmiségi háttérből szobafestő lett a fiatalember. Gyűlölte, hogy a nővére, az öccse mindig példa, mert jól tanultak, neki meg nem volt kedve hozzá. Ez van, kiváló szakember és jól megél.

A szülei viszont igazából sosem tudták ezt feldolgozni, elfogadni. A jelenlegi családi hangulatra ez rányomja a bélyegét.

És az életben mindenre van példa és kivétel is.