Ez normális anya?

Megpróbálom tömören összefoglalni.

A nagymamámmal évek óta tartó konfliltusa van az anyámnak és a mostoha apámnak, kb egy hónapja nem is keresett minket. Az anyám amióta új munkahelyet szerzett, anyagiasabb és nagyképűbb lett némi önzőséggel, amire szintén szert tett. Én minden nap hajnalba kelek, leviszem a kutyákat, elmosogatok, takarítok, fôzök mosok, amiben csak segíteni lehet megteszem, mióta mindez rám maradt. Mosatlant hagynak a szüleim minden este, a rendetlenségről nem is beszélve, mikor este hazaérnek, ott hagyják a tányérban az élemiszer maradékot ami reggelre beleszárad...stb.

Na az anyám ha veszekszik velem, nem figyel a szavaimra, mindenféle háttérmagyarázatot fűz hozzá gondolatban, tehát ő előre eldönti hogy ő a sértett fél, olyan szemét aljas dolgokat vág a fejemhez, hogy 19 éves létemre is elsírom magam, nem kíváncsi a sértegetéseinek a következményeire, kitombolja magát és ezzel vége, csak neki lehet igaza, ha sírok, akkor durván megaláz mégjobban, majd ordít hogy mit játszom a szentet, hasonlítok a "tetű" anyjára, álszent kullancs..stb. Aztán néhány óra múlva: ugye tudod hogy szeretlek ..stb. Mintha megverne és azt mondaná utána hogy csókoljam meg...sok mindent elmondok neki mert nem igazán vannak barátaim, és ilyenkor ami érzékenyen érint, azt a kötekedései során a fejemhez vágja..amit bizalmasan közöltem vele és látszólag megértette a gondjaimat.

A lényeg:

Ma van a születésnapom, és felkeresett a nagymamám. Azt beszéltük meg, hogy nem érintkezünk vele, nem vesszük fel a telefont..stb.

A szüleim dolgoztak, én így is tettem, nem vettem fel a telefont, majd egyszercsak hallom hogy csönget..a mostohaapám beszélt vele, és elmondta hogy otthon vagyok..így kénytelen voltam beengedni. A szüleim nagyon gyűlölik..lényegtelen az oka most, én nem neheztelek rá, lehet hogy néha bájvigyorog de szerintem hiányoztam neki és szeretett volna velünk tölteni egy napot, jól elbeszélgetek vele..stb, meg sajnálom is mert szörnyen magányos lehet és hát szerencsétlen nem egészen épp elméjű a szörnyű gyerekkora miatt. Kérdezett mindenféléről, kedves volt, ezt a szüleim aljas faggatásnak nevezik... aztán elment, adott egy kis pénzt a "neves" alkalom miatt és annyit kért hogy had jöhessen velünk holnap.

Az anyám nagyon ideges lett, de megbeszéltük a dolgokat..először mindenféle gerinctelen szemétnek elhordott, igen..nem akartam konfliktust kezdeményezni mert semmi baj nem volt..ezeknek egymással van bajuk és Mindig rajtam csapódik le..de engem nagyon gonosz módon bánt ilyenkor mindenki..nem vagyok av édfala senkinek.

Elment utána az anyám magának vásárolgatni, a nagymamámat felhívták és jól megbántották aki ha jól emlékszem sírt a telefonban...nagyon jó ...

Megint kitakarítottam, hazajött az anyám, kivett egy olyam csokit amit undorítónak tartottam mindigis és egy órát..:"nincs meglepetés tessék a szülinapodra" ( mindig okoztam neki valami meglepetést mikor neki volt, tortát vagy sütit vettem gyertyákkal és egy szál virágot adtam neki például a multkor)..nem ujjongtam túlzottan de megköszöntem, nem az ajándék a gond hanem a mód ahogy odaadta, nagyon rosszul esett..erre kitépi a kezemből és azt mondja hogy majd ő megeszi és régóta akart órát ( araboktól vette a műbőr órát, nekem tetszett de ilyenem már van) úgy hogy kéri, a munkahelyétől hazahozat annyi ruhát amennyit

akar csak levonják a fizetéséből ( kedvezményes), azt mondta visszaviszi hétfőn a szoknyát és a kardigánt amit hozott, aljas jellemtelen tetű vagyok..semmi rosszat nen tettem, nagyon fáradt vagyok és az arcomon is látszik..mitől vagyok fáradt?!, hálátlam ...-vagyok, felsorolta az árát a csokinak és az órának a ruhákkal együtt, sajnálja hogy ennyit költött rám, széttépi a pénzt amit kaptam a nagyitól és belémtömi, megtépést érdemlek, ó és széttépte az óra tasakját az órát pedig kidobta, a pénzért mindent odaadok állítólag, az jó ha nyalnak nekem, rengeteg mindent kaptam tőle ( igen, merészeltem kérni egy gyümölcsitalt a legutóbbi vásárláskor egy csokival), le...-ozottt, lebénázott én csak szótlanul ültem az ágyon könnyes szemmel és tűrtem..nem lehet mondani neki semmit mert csak azt hallja meg amit ő maga mond, csak az a helyes, ő soha nem tévedik, ő az áldozat mostis, szemét k. vagyok, a nagymamám behálózott engem, én tehetek az egészről, ....azt kértem a születésnapomra,miután eddig sehol nem jártam mert dolgozok itthon, hogy egy napot töltsünk a visegrádi dunaparton, ennyi volt mindössze de ezt is belémdöfte : " ahelyett hogy azt csinálhatnám amit akarok, holnap megint menni kell miattad" ( 3 napja még kedvesen helyeselte), ...Felvettek ugyan az egyetemre de ezt a szakot megbántam és még nincs nyelvvizsgám így azt beszéltük meg hogy kihagyhatok egy évet ( 19 éves vagyok ma) és leteszem a vizsgákat (2 nyelvből felsőfokon)..erre tudja higy ez nekem fájó pont :" alig várom hogy szeptemberben eltakaródj tanulni, mert itthon biztos nem fogsz maradni"

Hát boldog születésnapot nekem, egy percig nem érzi hogy hihetetlenül aljas módon megbántott még én vagyok a hibás..azért is hogy megszülettem.