Szülők, hogy fogadnátok, hogy ha a lányotokat így elkényeztetné a barátja?

"na a kommentelők téma iránti értetlensége árulkodik arról hogy el van cseszve ez a világ.

Nehogymár az anyuka legyen a hülye amiért megfogalmazódott a gondolat benne h a lánya talán kitartott lehet és meg szeretné ezt előzni???? "

A lánya TANUL, nem kitartott. És igen, elcseszett egy édesanya az, aki azért aggódik, hogy a lánya a barátjától, akivel együtt él és több mint egy éve együtt van, parfümöt kapott ajándékba.

A kitartottság egy más dolog, nem esett róla szó, hogy ösztöndíja van-e, korábban dolgozott-e, most diákmunkázik-e. Arról nem is beszélve, hogy itt ahol élnek pl. lehet úgy végezni az egyetemet, hogy a cég fizeti, mellette pedig félmunkaidőben dolgozol és fizetést is kapsz.

A kérdező azt írta, hogy támogatja a lányt, nem azt, hogy kitartja, szóval nekem ez eszembe sem jutott pl. A támogatás nálam a kisegítés. AMi minden párkapcsolatban teljesen normális (lenne).

nyilván oka van rá az anyukának ha elgondolkodtatta a helyzet...

sztem meg egyáltalán nem természetes ez a gavallér hozzáállás ilyen fiatalon..

Ha valóban igaz, hogy tanulna is külföldön, akkor ez egy jó lehetőség. Milyen nemzetiségű a barátja?

Egyébként a hatályos törvények szerint nagykorú, cselekvőképes, ezért azt csinál, amit akar; neked beleszólásod nincs.

A felnőttséghez amúgy az is hozzátartozik, hogy a maga bőrén tapasztal meg dolgokat - ha kitartottá válik, abból is le kell vonnia a következtetéseket és tanulni belőle.

Őszintén szólva, engem ez zavarna. Pedig én is olyan színvonalon élek, hogy se az okostelefon, se az Armani parfüm nem jelent gondot. De az ember tanulja meg saját maga elérni ezeket, ne mástól várni.

"A lánya TANUL, nem kitartott." - mesélj, kérlek, melyik országban tudja valaki fenntartani magát abból, hogy tanul? Ekkora ösztöndíjak nem sok helyen vannak.

"Egyébként a hatályos törvények szerint nagykorú, cselekvőképes, ezért azt csinál, amit akar; neked beleszólásod nincs." -- és ha vége a nagy lamúrnak a gavallérral, akkor hová akarna hazamenni? Ja, akkor hirtelen megint kiskorú lesz és megy haza anyucihoz? El kéne már felejteni, hogy a 18. év betöltésével csak egy rakás jog jár, a kötelesség meg továbbra is a szülőé.

Ha kint tanul és diplomát szerez, nagyobb valószínűséggel fog ott munkát kapni, akár szakítanak, akár nem, mint Magyarországon. A fizetésről nem is beszélve.

Az való igaz, hogy ott sem dúskálnak a főiskolai/egyetemi hallgatók, de az is, hogy ott korrektebb összegű ösztöndíjak vannak, és a diákmunkák is jobban fizetnek. Ha beosztod a pénzt, nem dőzsölsz, de nem is kérdés, hogy hónap végére marad-e főtt kajára pénz vagy nem, tudsz-e egy pár cipőt venni, vagy nem.

Ha az én gyerekem lenne ez a lány, nyilván félteném; de nagyon örülnék annak, hogy ez a lehetőség megadatott neki, pláne úgy, hogy én nem tudtam volna a külföldi tanulmányait (de a mostani helyzet alapján a hazait sem) anyagilag támogatni.

Tudod, a nevelés meg olyan dolog, hogyha nem elkapatod a gyereket, de nem is bánsz vele sz*rcsimbók módjára, kialakul a kölcsönös bizalom és tisztelet. És akkor nem kell kommunista módon kötelességeket sem emlegetni, mert nem fogja majd kényszernek érezni a gyereked azt, hogy ő segítsen téged.

A szülői lét része az, amikor el kell engedned a gyerekedet, mert megkezdődik a saját élete. A kérdésben szereplő lánynak most köszöntött be ez az időszak.