Hogyan nyugtassam meg a férjemet, hogy ne aggódjon ezen, majd idővel alakul?

1 hónapos a kisbabánk. Tervezett baba volt, nagyon vártuk, a férjem is teljesen be volt zsongva. Most viszont minden nap azon kesereg (szinte már depresszió szintjére jutott), hogy nem tud mit kezdeni a gyerekkel. Állandóan akarna vele foglalkozni, de azon kívül, hogy nézi, meg néha felveszi, nem tud vele mást csinálni. Szerintem ez tök normális, 1 hónapos gyerekről van szó, mi mást tudna tenni?? Mégis akkora lélektani problémát csinál belőle, hogy már kezdek kétségbe esni.Próbáltam bevonni a teendőkbe,de: pelenkázást nem bírja megcsinálni, öklendezik közben. Van tejem, szoptatom a kicsit, így az etetés is kilőve. Fürdetni nem meri, csak asszisztál közben (oda adja a cuccokat, amit kérek tőle). Ráadásul nagyon jó babánk van, sokat alszik, keveset van ébren. Alvás közben szokta bámulni, meg körülöttem téblábol amikor etetek/fürdetek/pelenkázok. Folyamatosan azt hallgatom, hogy mennyire szégyelli, hogy nem tud mit kezdeni a saját gyerekével, rossz apa lesz. Nem érti meg, hogy még csak 1 hónapos a kicsi, nem kell túlreagálni, szerintem tök normális, hogy "nem tud vele mit csinálni"! Ő viszont folyton feszült emiatt, lélektani problémát csinál a dologból. Hogyan tudnám megértetni vele, hogy ez normális, vagy ha szerintetek sem normális, akkor milyen feladatot tudnék neki adni, ha a fent említettekre képtelen?