Hogyan álljam meg hogy ne veszekedjek vele?

Apukámmal alapvetően "jó" a viszonyunk, de teljesen más az értékrendünk. Ma például azon vesztünk össze, hogy bement a kocsmába inni egy sört (nem is látszik rajta, de akkor is) és ez neki tökéletes. A családot elhanyagolja. Itthon anyukámmal mindig kedvesen várjuk, de neki egy jó szava sincs hozzánk. (mindig készítünk vacsit, amit tudjuk hogy szeret, pedig anyukám is dolgozik egész nap, érdeklődünk hogy milyen napja volt stb.) Mi is vágynánk egy kis kedvességre tőle, de mindig azt mondja, hogy itt a pénz, úgyis csak azért kellek nektek.(Ebben nyilvánul meg hogy szeret minket azt mondja. Mármint a pénzben.) Ez egyáltalán nem igaz, próbáljuk bevonni a család életébe, de neki az ilyen nem tetszik. Most is elmondtam, hogy lehetne kedvesebb, figyelhetne többet Anyukámra, de csak le lettem torkolva és most én vagyok neveletlen gyerek aki mindig csak szekálja miután hazajön a munkából.

Szerintetek hogy lehetne szépen beszélni vele? Teljesen támadásnak vesz mindent amit mondok neki. Mit csináljak?

16/L