Nem hiszem el, hogy anyám, mikor ideges vagyok, csak jobban hergel, és előhoz olyat, aminek a témához köze nincs?

Pl. hogy nem öntözöm a virágokat.

Meg eszembe jutnak a gyerekkori bánatok, sérelmek, hogy miért menekültem evésbe, és azt mondja, hogy ezt most hallja tőlem először, tehát egy baromság, csak kitalálom most, mert eddigis mondtam volna. NEm érti meg, hogy eddig csendben szenvedtem, és azt se, hogy mostanában lettem érzékenyebb és merek sírni mások előtt, ha meghat valami (pl. zene koncerten, vagy film...)

Pánikbeteggé, szorongóvá is tett, ezt se ismeri el, de nem is érdekel.

Lóg a cicim, és azt mondja erre, hogy más se tökéletes.De hol érdekel engem milyen más? Mikor másokat meg egyébként folyton fikáz az utcán, hogy nahh milyen haja, ruhája, stb. van...Ha én nem érzem jól magam ilyen mellekkel...szerinte ettől utcára mehetnék...oda megyek is, de pasi előtt nem vetkőznék le. És ezt se érti meg, mert neki 50 évesen is normálisan áll. NEm fogja fel, hogy ettől én is, meg pasi is elhányja magát, és hogy pl. most azért nem fogyózok 2-3 hónapja (előbb túl akarok lenni rajta, hogy legyen időm, és utána dolgozni) mert attól félek, hogy még ennél is rosszabb lesz a cicim...inkább dagadtan ülök itthon dpeiben, és kikészít, mert azt hiszi, hogy ez nekem olyan baromi jó....a 4 fal között egyre jobban bedepizve...senkihez se szólva...

Nem vagyok tini, bármennyire is úgy tűnik, lehet fikázni, hogy éretlen vagyok, nem érdekel....