Tanulnék, de anyám nem hagy lehetőséget, ki akar dobni. Megteheti ezt? Bővebben lent.
Vagyok olyan szerencsés, hogy anyámmal élek testvéreimmel karöltve, de a kapcsolatunk igencsak megromlott (bár azért még nincsen Maunika shów).
Én tanulok, érettségi után megszereztem egy szakmát, szeptembertől pedig még egy év ráépülőm lenne, aztán egyetemre mennék. Mindezt viszont kedves édesanyám miatt nem fogom tudni kivitelezni, mivel "rá leszek kényszerítve" arra, hogy dolgozzak és még tartsam is el magam - mindez persze teljesen normális lenne, kár is hisztiznem emiatt, de a valagamnak valahogy kényelmesebb úgy tanulnia, hogy közben nem liheg a nyakamba senki a bérleti díjjal. Gondolom érthető. Nem úgy terveztem, hogy egyszer csak félbeszakadjanak a tanulmányaim, és minimálbérből kelljen megélnem. Nyilván sokan járnak így, de én pont a kilábalást keresném.
Lényeg, megteheti-e, hogy hívja a rendőröket, és kirakat a házból, mert én őt zavarom? A 26 éves bátyámat miért nem küldi el, aki 7 éve munkanélküli, és még csak nem is tanul? Nyilván nem vagyok ártatlan bárányka, de olyat nem tettem, ami miatt egy normális szülő az utcára dobná a gyerekét. (Mellesleg majd' 2 évig nem éltem itt, tanultam és dolgoztam, "meg is haltam".)
20/F
Jogilag megteheti.
Próbálj meg olyan munkát találni, ami mellett tudsz tanulni.
1. 18 éves korod fölött anyád nem köteles eltartani, és bármikor elküldhet a lakásából.
2. Ugyanakkor joga van arra is, hogy a bátyádnak megengedje az ottlakást, ehhez semmi közöd.
3. Sokan tanulnak úgy, hogy mellett dolgoznak is, többek közt erre lett a levelezö oktatás is kitalálva.
4. Kilábalni meg akkor akarj, ha van végzettséged, és ne más hátán akarj magasabbra jutni.
Én sajnálom, hogy ez a helyzet veled. Borzasztó igazságtalan, de tényleg megteheti, hogy hogy kitesz téged a házból. Nem tudnátok megbeszélni a dolgot? Hogy elmész diákmunkára, és közben egyetemre, de otthon laksz? Próbáld meg neki elmagyarázni, hogy neked mennyire fontos ez az egész.
Egyébként ha minden kötél szakad, akkor még mindig ott a diákhitel, azzal talán kiegészítheted a bevételedet, még akkor is, ha nem túl szerencsés rögtön tartozással kezdeni az életed.
Érdeklődj körbe, hogy az adott szakon, ahová szeretnél menni, mennyi esélye van, hogy bejuss kollégiumba. Akkor azért megcsappannának a költségek.
Nem lehetne valahogy kompromisszumra jutni? Pl. levelezőre jelentkezel és mellette egy 6 órás állást vállalsz be.
Vagy amelyik tantárgyból jó vagy, abból diákokat korrepetálsz, 1000 felett simán lehet keresni óránként vele. Ha csak napi 4 diákod van, és csak 1000sel számolunk, akkor napi 4ezer, heti (5x4)20ezer és havonta (4x20) 80ezer. Annyinak elégne kellene lennie sztem ha csak a kaja és rezsi rádeső részét kéri.
Ennyi munka azért nem megterhelő sztem, főleg hogy esetleg rakhatsz 1-2 diákot hétvégére, ha vmelyik nap húzósabb az egyetemen.
Én már csak azért lekoccolnék, amiért anyád ilyen igazságtalan. A 26 éves bátyádat megtűri, aki nem dolgozik és nem is tanul, Téged meg kipaterol.
Sajnos jogilag semmi akadálya, hogy elzavarjon, de ha mindenképp maradni akarsz (én tuti elhúznék, ha ilyen anyám lenne...), akkor folytasd a tanulást és mellette dolgozz részmunkaidőben és adj haza valamennyi pénzt hogy ne károgjon.
De én tuti lelépnék, ha anyám így bánna velem...
Egyértelműen lehet kompromisszumot kötni, 2 évig megoldottam, hogy tanuljak és dolgozzak egyszerre - természetesen nem igazán volt mellette életem, és hullafáradt voltam minden nap (egy szabadnapom sem volt). Miért is ne tudnám megtenni ismét? Azért költöztem vissza, hogy az utolsó hónapokat tanulással tudjam tölteni, és megfelelően letehessem a vizsgákat. Kár volt.
Itt igazából azzal van gond, hogy mindezt néhány nap alatt kellene megoldanom, indulótőke nélkül. Anno volt alap, amiből elindulhattam (előtte dolgoztam 3 hónapot), most viszont 1 havi bérleti díjra sincs elegendő pénzem, nemhogy még 2 hó kauciókra, meg miegymás...
Munkát már elkezdtem keresni, de nem olyan egyszerű, még így szakmával (pincér) a kezemben sem. Azért nem a gyorsétkezdében szeretnék kikötni... bár ha minden kötél szakad...
Hogy beszéljek anyámmal...? Az nem olyan egyszerű. Egyszer (nem is olyan rég) megkérdeztem tőle valamit, hogy miért nem tetszik neki az (akkori) adott helyzet, teljesen higgadtan, normálisan, erre egy ordibálós válasz következett, hogy "Mit képzelsz magadról, hogy te engem felelősségre mersz vonni??!". Mondom oké. Baromi hosszú lenne amúgy a sztori, elképesztően beteges, és nem normális állapot. Kezelni kéne... orvosilag. Csak akkor a kistestvéreimmel is kiszúrnék, mert jönne a gyámhatóság is. Igazából az a baja szerintem, hogy én vagyok az egyedüli a családban, aki meg meri neki mondani a frankót, és nem húzza meg magát. És ez bántja az egóját. Bátyámat kötélen rángatja (borzalmasan besz*ari), a többiek is szinte rabszolgák, húgom a depresszió határán van 12 évesen. Egyszer ellentmondott, szanaszét lett verve, tépve. Nem olyan rég, pár hónapja 20 perccel később érkezett meg az iskolából (beszélgetett még a barátnőivel), le lett ordítva a feje, kb. fél órán keresztül. És a többi, és a többi...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!