Miért megoldás egy fiatal (20-as) nőnek az, ha gyereket vállal (akár többet is) nagy munkanélküliségben?
Leginkább anyagi szempontból tettem fel ezt a kérdést, s azért, mert eléggé sokan a környezetemben ezt konkrét megoldásnak találják, reménykedve, hogy a munkaerőpiac változni fog a következő 3-5 évben.
Ezt főleg olyan régiókra értem, ahol alig vagy szinte egyáltalán nincsenek (többnyire biztos) munkahelyek és/vagy sem a hölgynek nem volt lehetősége munka szempontból jobban kibontakoznia pl. az elmúlt 6-8 évben, vagy pedig nem is az a nagyon szorgalmas típus. Párja kb. ugyanabban a helyzetben van. Nem hiszem, hogy csupán csak a GYES miatt vállalna gyereket.
Komoly válaszaitokat előre is köszönöm szépen. Megkérlek, ne jellemezzetek a kérdés miatt.
Jájj, mennyit félreütöttem, így telefonról...
Mindenesetre én nem ítélem el azokat, akik az alap feltételeket meg tudják teremteni (lakhatás, étel, ruha) és fiatalon gyereket vállalnak.
Egy volt fősulis csoporttársam csinálta ezt. Nem talált normális munkát, ezért inkább teherbe esett 22-23 évesen, hogy addig is csináljon valami hasznosat. Mondjuk az ő pasijának volt melója, és el tudta tartani őket. Nem tudom egyébként, hogy ezt miért látják megoldásnak, lehet, hogy tényleg azt remélik, hogy 3 év alatt megüresedik 1-2 állás a környéken.
Mondjuk azt is el kell ismerni, hogy gusztustalan, ahogy a munkáltatók sakkoznak azzal, hogy hány éves nőket vesznek föl dolgozni. A pályakezdőt még fölveszik, főleg ha start kártyás, mert az megéri, és vagy 30 éves koráig úgyse szül. 27-28 éves kortól már egy rémálom munkát találni, mert mindjárt szülni fogsz szerintük, ez tart 35-ig, afölött megint jó, már ha nincs gyerek, mert ha van, akkor azért nem kellesz, mert biztos sokat mész táppénzre, és nem túlórázol majd.
Engem is úgy vettek föl 23 évesen egy céghez, hogy fiatal vagyok még, vagy 7-8 évig tuti nem szülök, pont jó lesz az (ez egy későbbi beszélgetésnél derült ki). Hát, velem pont megszívták, mert én mindig is 30 előtt akartam családot alapítani, és a partner is megvolt hozzá, úgyhogy 25 évesen férjhez mentem, majd az esküvő után terhes is lettem. Mondanám, hogy őszinte örömmel gratulált a főnökség, de nem, nagyon nem, még hallottam vissza utána a kollégáktól, hogy az megy, hogy én minek szülök ilyen korán, ez nem normális dolog, hogy kicsesztem velük stb. Pedig 2 és fél évet azért lehúztam, tehát még csak nem is 5 perc után rohantam szülni. Amúgy kicsit én is remélem, hogy mire lejár a gyes, valamennyit változik a helyzet a környéken munkaügyben, mert marhára nem szeretnék oda visszamenni, utáltam ott dolgozni.
Az olyan népcsoportokat hagyjuk is, az szerintem egy másik kategória :) Bár ott sem értem, hogy mégis hogy tudnak ebből megélni, minél több a gyerek, annál több a kiadás ugye... Mondjuk gondolom őket nem igazán érdekli, hogy a legjobbat kapja az a gyerek mindenből stb...
És igen, nagyon meg kellene ezt gondolni, annyian szülnek felelőtlenül az első pasinak, aki gyereket akar nekik csinálni... az, hogy nincs meg a stabil kapcsolat, kellő szeretet a szülők között, mellékes, sőt, sokszor nem is igazán ismerik egymást. Aztán még nincs a gyerek 2-3 éves, és már el is váltak. Ki kellene előbb ismerni a másikat, megtanulni vele rendesen kommunikálni, mert sokan azon csúsznak el, hogy nem egymással beszélnek, hanem el egymás mellett.
sokan csinálják ezt én körömben is
- nincs meló, ráérnek, akkor szülnek
- párja lépne már le tőle, gyerekkel megfogja
- büdös a munka
- tanulni is lusta volt, most csak az alja munka jutna
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!