Milyen anya lennék, ha egy ilyen dolog miatt azt kérném a lányomtól, hogy költözzön el?
6 éves párkapcsolatom van. A sors úgy hozta, hogy csak 8 hónapja élünk együtt. A lányom kicsit nehezen szokott hozzá, hogy az apja után újra van egy férfi mellettem. Ennek köszönhetően nehézkesen ment az összeköltözés és az sem könnyítette meg a folyamatot, hogy a páromnak van egy lányommal egy idős fia, aki antiszociális problémakkal küzd mióta az anyja elhagyta őket.
Nem mondhatnám, hogy utálták egymást, de a lányom egy nagyszájú,cserfes,harsány gyerek így nem igazán tudtak 5 percnél több időt egymás mellett tölteni.
Egy pár hónap után viszont úgy tűnt jó hatással vannak egymásra. A párom fia összebarátkozott a lányom baráti társaságával és sűrűn eljárt itthonról és nekem sem kellett aggódnom, ha a lánykám még este 8kor a parkba volt, mert tudtam, hogy biztonságban van.
Kezdtük elhinni, hogy normális család lehetünk a sok évnyi problémák után, de múlthéten a párom munkából egy kicsit hamarabb ért haza és félreérthetetlen helyzetben találta őket.
Azóta hatalmas a feszültség itthon, hisz még csak 16 évesek és mi azt szerettük volna, hogy testvéri szeretett legyen köztük (valamilyen szinten persze).
Ma egy újabb vita után a párom azt mondta, hogy a lányom költözzön egy időre az apjához. Nem is értem hogyan juthat ilyesmi az eszébe, hisz tudja, hogy a volt férjem egy alkoholista, elmebeteg állat. De ez Őt nem érdekli, mert szerinte a lányom csábította és rontotta el az Ő tökéletes fiát. Félre ne értsétek semmi bajom a fiúval, de nem teheti a lányomat egyedüli felelőssé. Főleg, hogy ez inkább a mi hibánk, mint az övéké. Két tinédzsert összeköltöztettünk, szinte éjjel-nappal együtt voltak és mi annyira el voltunk foglalva a "csodálatos család" megalapítássával, hogy rájuk nem is figyeltünk.
De akkor sem költöztetheti ki, nemde? Abban igaza van, hogy ebből ebben a formában semmi jó nem sülhet ki. Nem tudnék tükörbe nézni, ha a saját hibám miatt a lányomnak kellene szenvednie, még akkor sem, ha felelőtlenül viselkedett.
Sűrgősen megoldást kellene találnunk, ezért is fordulok Hozzátok, hisz több jó tanácsot kaptam már Tőletek az elmúlt években! Igaz sokkal egyszerűbb dolgokban..
Előre is köszönöm mindenkinek, aki végig olvassa és idejét nem sajnálva tanácsot ad.
Ne haragudj, de egy pasi miatt egyáltalán az eszedbe jutott, hogy lepasszold a lányod?
A pasid a lányodat elakarja paterolni? Tőle kéne megszabadulnod, nem a lányodtól. Miért nem a srácot külditek el? Vagy egyáltalán, az egész olyan furcsa. Beszéljetek velük. AMúgy lehet, hogy tényleg szerelmesek lettek?
Mi lesz, ha szakítanak?
HA nem bírják elviselni, akkor valamelyik elköltözik. MAjd akkor, külön albérletbe, vagy ahova akar.
Jah, és vígasztalod azt, amelyiknek fáj...
Ezt magyarázni kell egy felnőttnek?
Neveld határozottságra lécci, és lazának, ne legyen olyan szonrongós, mint én, meg te se legyél az!
(Egyik ismerősöm elvált volt, felnőtt gyerekkel, összejött egy nővel, odaköltözött, később a fia is, mert ott volt munka, összejött a nő lányával - az apja észre se vette, csajnak pasija is volt, de mégis ő ejtette teherbe, most szülők...)
Rossz anya lennél.. A világ egyik legrosszabja.. Egy alkoholistához akarod küldeni a lányodat egy bránerért, aki döngethet? EZÉRT??! Fontosabb egy önző ember, mint az, aki belőled fogant és a szíved alatt hordoztad?!! Van benned anyai ösztön egyáltalán??!!!!
Én azonnal dobnám az ilyen férfit!!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!