Milyen anya lennék, ha egy ilyen dolog miatt azt kérném a lányomtól, hogy költözzön el?
6 éves párkapcsolatom van. A sors úgy hozta, hogy csak 8 hónapja élünk együtt. A lányom kicsit nehezen szokott hozzá, hogy az apja után újra van egy férfi mellettem. Ennek köszönhetően nehézkesen ment az összeköltözés és az sem könnyítette meg a folyamatot, hogy a páromnak van egy lányommal egy idős fia, aki antiszociális problémakkal küzd mióta az anyja elhagyta őket.
Nem mondhatnám, hogy utálták egymást, de a lányom egy nagyszájú,cserfes,harsány gyerek így nem igazán tudtak 5 percnél több időt egymás mellett tölteni.
Egy pár hónap után viszont úgy tűnt jó hatással vannak egymásra. A párom fia összebarátkozott a lányom baráti társaságával és sűrűn eljárt itthonról és nekem sem kellett aggódnom, ha a lánykám még este 8kor a parkba volt, mert tudtam, hogy biztonságban van.
Kezdtük elhinni, hogy normális család lehetünk a sok évnyi problémák után, de múlthéten a párom munkából egy kicsit hamarabb ért haza és félreérthetetlen helyzetben találta őket.
Azóta hatalmas a feszültség itthon, hisz még csak 16 évesek és mi azt szerettük volna, hogy testvéri szeretett legyen köztük (valamilyen szinten persze).
Ma egy újabb vita után a párom azt mondta, hogy a lányom költözzön egy időre az apjához. Nem is értem hogyan juthat ilyesmi az eszébe, hisz tudja, hogy a volt férjem egy alkoholista, elmebeteg állat. De ez Őt nem érdekli, mert szerinte a lányom csábította és rontotta el az Ő tökéletes fiát. Félre ne értsétek semmi bajom a fiúval, de nem teheti a lányomat egyedüli felelőssé. Főleg, hogy ez inkább a mi hibánk, mint az övéké. Két tinédzsert összeköltöztettünk, szinte éjjel-nappal együtt voltak és mi annyira el voltunk foglalva a "csodálatos család" megalapítássával, hogy rájuk nem is figyeltünk.
De akkor sem költöztetheti ki, nemde? Abban igaza van, hogy ebből ebben a formában semmi jó nem sülhet ki. Nem tudnék tükörbe nézni, ha a saját hibám miatt a lányomnak kellene szenvednie, még akkor sem, ha felelőtlenül viselkedett.
Sűrgősen megoldást kellene találnunk, ezért is fordulok Hozzátok, hisz több jó tanácsot kaptam már Tőletek az elmúlt években! Igaz sokkal egyszerűbb dolgokban..
Előre is köszönöm mindenkinek, aki végig olvassa és idejét nem sajnálva tanácsot ad.
Ez a gond. Csak a hormonok tombolnal köztük, de mi lesz, ha már nem fog? Hogy fogunk továbbra is egy háztartásban élni?
Nem tesz nekik jót, ha ennyi idősen együtt laknak úgy, hogy együtt járnak.
válasza: válasza:"Nem véletlen írtam, hogy csak valamennyire szerettük volna, ha meg van köztük a testvéri kapcsolat.Tudom, hogy egy normál tesvér kapcsolat -hiába 10 évesen ismerték meg egymást- lehetetlen."
Tökmindegy, hogy ti mit szerettetek volna. Nem testvérek.
válasza: válasza:"Nem tesz nekik jót, ha ennyi idősen együtt laknak úgy, hogy együtt járnak."
Hát erre hamarabb kellett volna gondolnotok. Na jó, eszetekbe sem jutott.
De most ez van.
válasza:Én semmi problémát nem látok. A gyerekek nem testvérek. Neked és párodnak kell feldolgozni, hogy már nem kisgyerekek. Miért ne érezhetnének többet egymás iránt? Ez az ő dolguk, nem a tiétek.
A lányodat nem kéne kitúrni otthonról.
Te őszintén...Már attól hogy tudsz tükörbe nézni,hogy ilyesmi egyáltalán az eszedbe jutott?...Hogy gondolhatsz ilyen orbitális baromságra,hogy elküldöd a lányodat otthonról?!
Ide figyeljél.Attól hogy a 16 éves kamasz lányod nem osztja meg veled,valószínűleg nem ugrik ki a bőréből attól a ténytől,hogy elváltál az első férjedtől.Már az elválás pillanatában hopp:ugrott a tökéletes család érzet a lányod fejében,szét fog szakadni a család,nincs mit tenni,innentől kezdve valamelyik szülőt kevesebbet fogja látni.Pont.Ezzel még meg lehet birkózni.Na de az,hogy mint leírtad egy elmebeteg,alkoholista állat az apja,VÉGLEG KIZÁRJA a lehetőséget,miszerint tény,ami tény,elválnak a szülők,de ez egy csendes békés folyamat lesz,a két fél békét köt a közös sarjért-mivel kulturált emberek,megbeszélnek mindent normálisan,és a gyermek ugyanannyit látja apucit mint anyucit.Mindkét szülő ugyanúgy részt vesz a gyerek életében.DE EZ ROHADTUL NEM ÍGY TÖRTÉNT.
Nem látok bele a dolgokba,de gondolom apuka szarik a leányzó fejére,minek következtében a lányban véglet tudatosul,hogy elvesztette az apját.KÖZLÖM?EZ MÉG A JOBBIK ESET.A rosszabbik eset,ha az alkoholista férfiú ugyanúgy igényt tart a lányára és zaklatja.
FEL KÉNE LASSAN FOGNI HOGY ENNEK A LÁNYNAK CSAK TE VAGY,NEM SZÁMÍTHAT AZ APJÁRA.És már megbocsáss,de miért?Mert rossz férfit választottál,azért.Még ha az elején nem is tudtad.És te döntöttél úgy,hogy elválsz tőle,akkor KUTYA KÖTELESSÉGET B*SSZAMEG HOGY FOGGAL-KÖRÖMMEL VÉDD A LÁNYOD,DUPLÁN,AZ APJA HELYETT IS.NEM az a dolgod,hogy az első pasidnál lecövekelj,és egy probléma kapcsán lepasszold a lányod egy utolsó alkoholista féregnek.A helyedbe én úgy otthagynám a jelenlegi pasit a makulátlan fiával együtt,hogy másnap már csak egy kósza morzsa emlékeztetne a jelenlétünkre.VAGY megoldanám a problémát,beszélnék a pasimmal.DE AZ ÉLETEM ÁRÁN IS VÉDENÉM A LÁNYOMAT.NEMHOGY LEPASSZOLNÁM.Te jó ég.Szégyelld magad,komolyan mondom.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!