Anya-fiú kapcsolat?

Üdv mindenkinek! A problémám, aminek a megoldásában a segítségetekre lenne szükségem, a következő. Kimondottan rossz viszonyban voltam és vagyok édesanyámmal. Alapból nagyhangú, úgymond "szenvedélyes" ember, mindent kiabálva közöl. Mind a mai napig rendszeresen kiabál, kritizál, ha találkozunk. Majd, ha megvédem magam, kapva kap az alkalmon, hogy megsértődhessen, akitől térden állva kell, hogy bocsánatot kérjek. Cserébe nem különösebben fordított figyelmet a fejlődésemre, hagyta, hogy elhízzak még kicsi gyerekkoromban, ha valamilyen kérdésem volt, elintézte egy "nemtudommal". Elég komoly önértékelési problémák alakultak ki bennem, pár éve pszichiáterhez kellett mennem (nem szinonima nálam a pszichológus és a pszichiáter, felmerült, hogy antidepresszánsokra lehet szükségem), amire ő úgy reagált, hogy vele most mi lesz, illetve, hogy ezentúl valószínűleg nem fogja nekem odaadni a kocsiját. Viszont számomra elképesztő módon mindenkinek dicsér, akivel csak találkozik, hogy milyen jól teljesítek az iskolában, milyen jó, hogy már sportos vagyok és lefogytam, mennyire büszke rám. Ennek a büszkeségnek az esetek 90 százalékában nyomát sem látom. Egyszerűen gyötör a lelkiismeret, hogy én vagyok a hibás, amiért ilyen rossz kép alakult ki bennem róla? Nagyon hálás lennék az észrevételekért!